Mire jó az irodalomoktatás?

3: "…alap műveltség, ha nem vagy vele tisztában, máris az átlag alá rakom az IQ-dat akarratlanul is"

Ezt elég rosszul teszed, hiszen az intelligencia alapvetően velünk született képesség, kiskamaszkor után csak minimálisan fejleszthető, semmi köze sincs a műveltséghez, pláne a lexikális műveltséghez.

Abban teljesen igazad van, hogy a szövegértés, az értő olvasás elsajátítása borzasztóan fontos, de sajnos anno gyerekként és most szülőként is azt tapasztalom, hogy a lexikális tudás növelése a szövegértés fejlesztésének rovására megy, hiszen alig marad idő az utóbbira az óriási méretű tananyag árnyékában.

Pedig az értő olvasásnak nagyon is hasznát vennénk az élet bármely területén – munkától magánéletig. Ehhez képest az irodalmi műveltségnek milyen foglalkozás űzője látja hasznát? Mekkora igény van rá a munkaerőpiacon? A hétköznapi élet mely területén válik javunkra (a keresztrejtvény-fejtést leszámítva)?

Tulajdonképpen mindhármotok válasza azt erősíti meg, hogy a jelenlegi, lexikális tudásra fókuszáló irodalomoktatás semmilyen kézzel fogható, hasznosítható tudást, képességet nem nyújt, nem ad semmilyen olyan kompetenciát, amire a munkaerőpiacon szükség lenne. A közoktatás elsődleges céljának pedig ennek kéne lennie: olyan képzést nyújtani, amiből később a munkában vagy a magánéletben profitálni lehet. A lexikális tudásnak ilyen szempontból nincs haszna.

Még akár 20 évvel ezelőtt is felnéztünk azokra, akik hihetelen lexikális tudás birtokában voltak. Ma már ez nem nagy kunszt: a világ minden lexikális tudása ott lapul mindenkinek a zsebében, és másodpercek alatt bármilyen információ hozzáférhető. Éppen ezért tűnik számomra teljesen feleslegesnek az ilyen ismeretek iskolai tanítása. Helyette a szövegértést, mint kompetenciát kéne erőteljesen fejleszteni (de persze nem lediktált verselemzések formájában), mert jelenleg sajnos elég sok diák kerül úgy ki az iskolapadból, hogy funkcionális analfabéta.