Akik azt mondják hogy külföldön jobb az oktatás, ők mit gondolnak? Nem ugyan azt szorzótáblát tanulják meg a gyerekek ?

Egyrészt, nincs az oktatás a mindenkori vezetés idealizált világához igazítva (lásd történelemhamisítás, nemzetközi irodalom vissza/kiszorítása).

Ezen kívül, a szorzótábla ugyanaz, mellette a módszer más, sok esetben jobb, mint az otthoni.

Felsőoktatásról ne is szóljunk...

Sokmindenben lehet két ország oktatása különböző. Pl Olaszországban (meg más helyeken is) egy természettudományi óra van míg itthon van külön kémia, biosz, fizika. A tantervről ne is beszéljünk.

De két magyar suli között is hatalmas különbségek lehetnek.

Természetesen a szorzótábla mindenütt ugyanaz. De ettől még sok más területen nagyon is eltérhet a tanterv. Nálunk eléggé hiányzik a kortárs irodalom, ami még benne volt a tantervben eddig, szinte azt is mind kiszedték. Pedig a 20-21. századi költők is kitűnő verseket írtak, az írók nagyszerű regényeket, színműveket, sokat érdemes lenne tanítani, és közelebb is hozná a gyerekekhez az irodalmat, mint a régebbi művek.

Matematikából sokat tanítunk, de nem sok marad meg. Szerinted egy átlagos felnőtt ki tudná számolni - bármilyen módszerrel, számológépet is használhat - hogy ha ma befektet egymillió forintot 3%-os kamatra, akkor 10 év múlva mennyi lesz neki? Még a sima százalékszámítás se megy sokaknak. Vagy az, hogy hogyan kell az összetevők kalóriatartalma alapján az étel egy adagjának vagy 100 grammjának kalóriatartalmát kiszámítani.

Még lehetne sorolni. Énekből zenetörténetet tanítunk, de nem szeretik meg a gyerekek az éneklést, zenélést. Tesiből nagy a szórás, de nem úgy tűnik nekem, hogy olyan sokan megkedvelnék a mozgást és az iskolából kikerülve is folytatnák. Történelemből a 20. századra alig marad idő, pedig a mai politikai helyzet megértéséhez pont az az időszakot kéne alaposan ismerni, az őskor hangsúlya kisebb kéne legyen. Nem tanítják meg a kresz-szabályokat, elsősegélynyújtást, lényegében nulla az önismereti oktatás, mentáligiéné, konfliktuskezelés. Ezeknek mind nagyon fontos helye lenne a közoktatásban.

Nagyon rossz, falusi iskolába jártam és a családi hátterem is nagyon rossz volt. Ennek egyvelege, hogy kilencedik osztályban nem tudtam, hogyan kell két törtet elosztani egymással. Általánosban végig legalább hármas voltam matekból. Gyakorlatilag a számfogalom kialakult és itt ki is merült a matematika tudásom. Még százalékot számolni is huszonéves koromban tanultam meg. Hogy létezhetnek egyáltalán olyan diákok, akik ennyire elkallódhatnak?

Észhez kellett volna téríteni, de a környezetemben senki sem próbálkozott ezzel. Hagytak kallódni. Gyakorlatilag gyerekként tudnom kellett volna mi a helyes úgy, hogy rendes nevelést nem kaptam gyerekként.

Lett vagy 3 pontos a felvételim. Azt sem tudtam 14 évesen mondjuk, hogy mire jó a felvételi. Nem készültem rá és nem is érdekelt.

Középiskolában hasonló kaliberűek voltak az osztálytársaim. Vagyis nem vagyok egyedi eset.

Nekem mondhatjátok, hogy az én hibám. Soha egy jó példát nem láttam. Szülők, tanárok leszartak. Nem volt minta előttem.

Persze teszek azért, hogy jobb legyen az életem, de lehet későn és hajléktalan leszek. Huszonévesen döbbentem rá, hogy tanulnom kellene.

Az a rossz az oktatásba, hogy olyan embereket is kitermel, mint én.

Azt se tudom, hogyan kerültem ide. Hihetetlen még nekem is az egész és gondolom ti sem hiszitek el, hogy van ilyen. Pedig van.

Minimális alapműveltségem sincs semmilyen téren. Hiába tanultam. Nem értem, hogyan lehetséges ez.