Hogyan a tanultok egyetemen? Mi a véleményetek az egyetemi rendszerről?

Nekem az a véleményem, hogy van egy pár ember az évfolyamban akiknek nagyon jók az előta ulmányai, már eleve nagyon jók a szakukkal kapcsolatban és őket felkarolják a tanárok, az egyetem. Nekik nagyon jó. Mélyebben belelátnak, projektmunka, taníthatna.

A többi jelentős része az évfolyam ak meg... Jó ha kap valami munkát miután elvégezte a diplomát...

Szerintem szükség lenne egy hatalmas reformra a képzésben! A munkahelyekkel karöltve sokkal munka orientáltabban kellene ennek az egésznek lefojnia ahol is olyan tudást és gyakorlatot szereznél ami tényleg a munkádhoz kell.

A harmadik képzésem közepén járva nekem az a véleményem az egészről, hogy mind a diákok között, mind a tanárok között sokan fordítva ülnek a lovon. A felsőoktatásnak fizetősnek kellene lennie és nekünk kellene fizetni érte, mint szolgáltatásért, amit igénybe veszünk és ami felé elvárásokat támasztunk. Jelenleg rengeteg diák egy hatalmas csicska és sok oktató is meglovagolja ezt, gyakorlatilag éreztetve, hogy még az intézmény tesz nekem szívességet azért, hogy diplomát ad... Ez szerintem a felsőoktatásban a legnagyobb probléma. Én fizetek a mostani szakomon, már lassan milliós összeg van az oktatásomban, amit saját zsebből álltam és hidd el, így azért egészen más érzés, mikor valami semmirekellő a pofádba vágja, hogy még te keress/készíts normális anyagot és te találj ki magadnak feladatokat, mert ő arra sem képes, hogy egy normális felkészítőanyagot a kezedbe adjon, amiért konkrétan fizettél arra a félévre... Azért álljon már meg a menet, mi az anyámnak fizetek, ha az oktató hitvány munkája miatt szintén nekem kell kimásznom a szarból? És nagyon sok diák ehhez asszisztál is, mondván, miért adjanak a diákok szájába mindent vagy hogy lusta az, aki nem tanítja meg magát és nem jár utána...

Gyerekek, ingyenes, egymással egyenértékű, ócska képzésekre járva versengünk azon, hogy ki tudja a saját pénzén ellátni az őt tanító intézmény feladatait és gyakorlatilag nagyrészt azért fizetünk, hogy utána magunkra legyünk hagyva. És ezzel rengeteg ember teljesen rendben van, mitöbb, azt hiszi, hogy ez így van rendjén...

A magyar képzések 90%-a egyáltalán nem azért nehéz, mert színvonalas tudást ad és megtanít klassz dolgokra, hanem azért, mert SZAR és neked kell mindent összelapátolnod a semmiből, ha azt akarod, hogy valaha átengedjenek. Ezeket a tárgyakat röhögve meg lehetne tanulni stressz és kialvatlanság nélkül, ha megadnák hozzá a szükséges segítséget, ami az oktatástól ilyen hatalmas összegekért cserébe igazán elvárható. Ezek a képzések azért nehezek, mert egyedül vagy a társaiddal együtt kell rájönnötök dolgokra, utánamenni dolgoknak, ami a tanárotok feladata lenne, csak visszafogják az információt vagy nem módszeresen tanítják a tárgyakat. Tisztelet persze a kivételnek...

Én nagyon szeretem a szakomat. A tanárok segítőkészek és felkarolnak (nem kell ehhez zseninek lenni, csak akarni kell). A tananyag teljesen érthető, a számonkérések korrektek.

Nem tudom máshol más szakon milyen a rendszer. Nyilván azért itt is vannak hiányosságok, de alapvetően én élvezem a tanulást/egyetemet.

Szerintem nincs azzal se gond, hogy pár dolognak nekünk kell utánanézni, mert ezt is nagyon fontos megtanulni.

Én tömbösítve tanulok otthon. Inkább tanulok rengeteget egy ideig, hogy utána túl legyek rajta.

Majd mikor abból készülsz, amit kiadnak mintának, és megbuksz, mert köze nincs ahhoz az éles feladatnak, amit kiadtak mintának, mert 80 helyen meg van csavarva olyan dolgokkal, amit nem is említettek, hogy lehet, akkor majd elfog téged is a kétségbeesés, hogy ugyan honnan a búbánatos picsából kellett volna sejtenem, hogy ez is lesz a számonkérésen és honnan gyakoroljak akkor rá, ha az, amit leadnak és amit mintaként odaadnak, nem az, amit számonkérnek?

Velem ez nem matekból történt, de olyan, mintha határértékszámításból íratnák a zht és az órán egy rohadt szó nem esett volna a L'Hôpital szabályról, a kiadott mintafeladatokhoz pedig nem kellett használni. Persze, azt mondod, hogy van mateking, de mi van azokkal a tárgyakkal, amikhez nincs...?

Végzős vagyok orvosin, én egy objektív követelményrendszert díjaztam volna a szóbeli vizsgákon. Teljesen korrekt megoldás, hogy az írásbeli vizsgákon előre meg van adva, hogy x százalék milyen jegyet ér, de szóbelin sokszor csak az adott vizsgáztató kedvétől, érdeklődésétől, aktuális pszichés állapotától és a csillagok állásától függ, hogy adott szintű tudás épp bukó (20 perces megalázással kiegészítve) vagy 5-ös. Ha mondjuk kihúztam egy betegséget, amiből az adott vizsgáztató világhírű szaktekintély, akkor hiába mondtam fel neki szóról szóra a tananyagot, örülhettem, ha egyáltalán átmentem, mert a sajátjához hasonló tudást várt a témáról (és mellete még a másik 200 tételről is természetesen). Ha épp az adott terület távol állt tőle, akkor mondtam két témába vágó mondatot és már mehettem is tovább a következő tételre.

Ugyanehhez a témához kapcsolódva jó lenne legalább egy "független" személy minden szóbeli vizsgára, aki felügyeli a szabályok betartását mind hallgatói, mind oktatói részről. Oké, hogy kötelező "plusz egy" személy jelenléte, de ha ez a személy az adott professzor/oktató kollégája, beosztottja, haverja vagy akárkije, akkor tulajdonképpen ugyanúgy megtehet(nek) bármit, amit akarnak, semmi következménye nem lehet semmilyen szabálytalanságnak.