Mi a reális ár a használt tankönyvek eladásakor?

Eredeti áron egyiket sem árulnám, mert teljesen jogosan merül fel a kérdés, hogyha meg lehet venni könyvesboltban/egyetemi (főiskolai) jegyzetboltban x forintért zsírújan(gerincmegtörés, minden gebasz,gikszer nélkül) , akkor ugyan miért éppen tőled vegye meg, ha ott még számlát is kérhet róla (amit adott esetben - ha van cége, munkahelye - még el is számolhat, te, mint magánszemély pedig nyilván nem tudsz róla számlát adni.)

Én az érintetleneknél egy 10, esetleg 15 százalékot engednék a bolti árból. (feszített maximum 20-at)

A használtakat pedig féláron, ha meg nagyon nyúzott, viseltes, agyonfirkált, akkor meg valami olyat találnék ki, ha 3-at fizetsz, 5-öt kapsz, 6-ot fizetsz, 8-at kapsz... ilyesmi... és kitalálnék egy árat.

Mindegy mennyit kérsz érte, ha kutya sem veszi meg. Én anno fél áron akartam eladni őket, a földrajz atlaszon meg függvény táblán kívül semmit nem vettek meg. Később egy tábla csokit kértem könyvenként és úgy se vitték el, végül leadtam papírgyűjtésen...

A tankönyveket rutinosan 3-4 évente átszerkesztik, lényegi tartalom nem változik, de nem egyeznek az oldalszámok, így a tanárok se díjazzák a régebbi kiadásokat, mert az óra negyede azzal megy el, hogy mindenki megtalálja az ő könyvében épp hol van az anyag.

Ha magánemberként, nem intézményes tanulásról van szó, akkor én az oktató/magántanár helyében ma már nem kényszeríteném rá a diákomat, hogy megvegye X tankönyvet, inkább magam állítanék neki össze a netről anyagokat (amit ha akar, maga fűzhet könyvvé), és inkább az óradíjba követelném meg a tarifát (ha van is miért, ha kap is érte valamit), nem pedig arra kényszeríteném, hogy egy bizonyos tankönyvet vásároljon meg.

Így magam tudom diktálni, hogy mi után mit tanítok meg, nem kell feltétlen egy tankönyv stílusát, szókincsét követnem... Mondjuk melósabb a tanár részéről ez, szó se róla...