Miért jó az sni-seknek, és a nem sni-seknek az integráció az oktatásban? Pl., ha van egy erős diszes diák, vagy adhd-s, autista... Stb... Nekik, személy szerint miért jó, hogy a többségi iskolákban tanulhatnak?

Szia, nem vagyok súlyos autista, az Asperger-szindróma kategóriájába tartozom. Nem voltam agresszív, és nem vetkőztem le helytelen helyzetben. Egy ismerősöm diszlexiás, és kisegítőt végzett. Én amondó vagyok, hogy nem ép értelműeknek van a kisegítő, nem olyan a színvonala. Egy ép értelmű tanuló olyan, mint egy zseni a normál iskolában: elég figyelnie az órán, máris megtanulta a tananyagot. Nagyjából szót értek a normál képességű emberekkel, értelmi fogyatékosok között azonban nem sikerült volna a szociális készségeket fejleszteni, mert velük aztán nem nagyon tudtam volna kapcsolatba lépni. Autizmusspecifikus fejlesztés autizmusspecifikus képzésben érhető el a legjobban.

Ha egy diszlexiás, ADHD-s vagy egy viselkedészavaros kisegítőbe jár, az ugyanúgy integráció, mint az ép értelműek közé járatni, csak itt értelmi fogyatékosok közé integrálják, csökkentett tananyaggal.

Az autistának meg lehet mondani, hogy konkrétan mi a probléma a viselkedésével, és akkor fog változtatni.

Agresszív lehet többségi tanuló is, őt vajon hová küldenéd?

Gyógypedagógiai szakok

[link]

innen két szakot végeznek a gyógypedagógusok.

Van egy SNI-s unokaöcsém, nekem még általánosban volt pár évig egy enyhén mentálisan sérült gyerek az osztályban. Én azért nem szerettem, mert szerintem egy 4 éves gyereknél magasabb szinten nem volt, és bár nem volt aggresszív, nagyon ki tudott készíteni minket az idétlenségeivel. Az órákon volt, hogy miatta 20 perc eltelt csak a fegyelmezésével, nem haladtunk. A legnagyobb problémát abban látom, hogy a pedagógusképzésbe nincs integrálva az ilyen-olyan SNI gyerekekkel való készségek fejlesztése. Pár év után végre el is ment az osztályból. Egyébként, sokszor játszottunk vele, én is volt idő, hogy a barátja voltam, de egyértelműen kilógott közülünk, viszont sokszor volt vele konfliktus is. Emellett, velünk nem közölték, hogy ő amúgy enyhén sérült. Nekem anyukám mondta, én is éreztem, hogy valami nem stimmel vele. Első-második-harmadik osztályban volt az osztálytársunk. Emellett, elvileg ugyanazokat a dolgozatokat írta, mint mi, de gyakran kivételeztek vele, és sokaknak szúrta a szemét, hogy vele miért rendesebbek, mint velünk. Ha elmondták volna nekünk, osztályszinten, hogy Dani értelmi fogyatékos, és ő emiatt halad lassabban, több időre van szüksége, máshogy kell vele haladni, ha nem is értette volna meg mindenki, legalább mindenki tudta volna, hogy mi a szituáció. Folyton hangoztatták, hogy mi integrációpárti iskola vagyunk, de utólag belegondolva, sosem mondták el, hogy ez mit jelent. Én a kommunikáció hiányát egyértelműen látom ezekre az éveimre visszaemlékezve.

Gimiben később nem az én osztályomban, hanem egy másikban járt egy autista fiú. Az osztályfőnök nekem magyart tanított, szerintem a 12 évnyi iskolaidőm legjobb tanára volt 1. vagy 2. helyen. A tanárnő minden egyes(!) gyerekkel az első nap beszélt négyszemközt, hogy ez a fiú autista, őt támogatni kell, kedvesnek lenni vele, és mutasson türelmet az irányába, stb.. Osztályszinten is a fiú jelenléte nélkül ezt megbeszélte a gyerekekkel. A fiú nagyon jól érezte magát, és úgy láttam, hogy a gyerekek végtelenül rendesek vele. VOltak iskolai versenyek osztályok között, az autista fiú miatt az osztály mindig az utolsó helyen végzett, mert nem tudott elég gyorsan tojást egyensúlyozni a kanállal, meg mittudomén milyen ügyességi feladatok voltak még, de az osztálya nem hőbörgött, nem idegesítette, hanem tapsolt és szurkolt neki. Szóval ilyen is van. És szerintem itt az osztályfőnöki munkának volt nagyobb szerepe ebben. Hogy a tanárnő a szülőkkel beszélt-e, azt nem tudom.

Unokaöcsém SNI-s, még csak 3 éves, annyira nem tudjuk még miféle, az autizmust többen sejtik, mások idegrendszeri éretlenséget diagnosztizálják, de jelentősen elmaradott. A normális gyerekkel viszont jobban tud barátkozni, jobban is érzi magát, és úgy látjuk, hogy sokkal jobban fejlődik, mert lát egy mintát, amit utánozhat. Ugyanakkor, sok szülőnek nem tetszik a jelenléte, van, hogy ugrásra készen állva állnak ott a szülők a gyerek körül, hogy mikor kapják ki a saját gyereküket a homokozóból, holott amúgy a gyerek nem aggresszív, persze már volt, hogy meghúzta más haját, mert még nem kommunikál, de amúgy nem ugrott neki még soha egy gyereknek sem, soha nem verekedett eddig, viszont őt már gyepálta meg ok nélkül másik gyerek. Szóval az ő esetében nem tudom, hogy mi lenne a jó megoldás. A minta miatt az integrált oktatás lenne jó, de nem tudom, hogy hosszútávo n önbizalom, személyiségfejlődés szempontjából is az integrált oktatás lenne-e majd neki a legjobb. Én is pocsékul éreztem magam az iskolában végig, pedig én csak allergiás voltam. Gyakorlatilag a mai gyerekek azt is kiközisítik, akinek csak minimális eltérése van az átlaghoz képest, hát még azt, akinek súlyosabb problémái vannak. Nagyon nehéz kérdés.

Nem értem, miről beszéltek. Nincs valódi integráció (csak papíron) és nincs valódi szegragált fejlesztés sem (kivéve ha véletlenül az iskola pont olyan, mint a tanuló szükséglete)

Valójában ilyesmi van: [link]