Sok szülő miért erőlteti rá a gyerekérere ennyire a tanulást?

Kérdés, mit takar az "ennyire".

Mert van szülő, aki az egyetemi 4-esért is szinte terrorizálja a felnőtt gyerekét, másnál meg az az "erőltetés", hogy a közoktatásban év végén a 4-5 azért mindenből meglegyen.

Én utóbbival egyetértek. Egy 4-es szintet éves átlagban érjen már a gyerek mindenből, kivéve a készségtárgyakat. Ez nem csak az adott tanagyag ismeretéről szól, a nevelő hatás sokszor fontosabb. Hogy egy adott feladatot, amit rád bíztak, a tőled telhető legjobban végezd el. A követelmények egy átlagos képességű tanuló számára pedig egyáltalán nem teljesíthetetlenek. Ha valami nagyon nem megy, akkor pedig segítséget kell kérni (időben). Akkor aztán el lehet dönteni, hogy lehet-e a dolgon kis szorgalommal javítani vagy el kell engedni, mert nem éri meg a kínlódást az egész.

Nekem az a tapasztalatom, hogy a közepesekkel, elégségesekkel megelégedő osztálytársaim az életben is olyan sz*rok bele hozzáállást tanúsítottak kb. mindenben.

Életed első 30 éve 80%-ban eldönti azt, hogy mi lesz veled életed hátralevő részében. Ennek a 30 évnek a jelentős része a legtöbb ember számára tanulás.

Azzal nem értek egyet, ha egy szülő erőlteti a tanulást, szerintem lehet természetes, eredendő kíváncsiságot nevelni a gyerekbe ehelyett, amiből fakadóan neki van egy belső igénye arra, hogy értsen és tudjon dolgokat. Nekem legalábbis a szüleim arra törekedtek, hogy megmutassák, hogy a világ milyen szép és érdekes, és hogy a tudásnak ereje van és nem is nagyon kellett tiporni később azért, hogy magamtól tanuljak (mikor ők már rég nem tudtak benne segíteni).

Persze, fontos a kikapcsolódás is, de szerintem fontosabb, hogy az ember ne szenvedésnek, terrornak élje meg azt az időt, mialatt edzi magát. Legyen szó sportról vagy tanulásról. Sajnos a közoktatás sokat tesz az ellen, hogy az ember szeresse a sportot és a tudományokat, de hosszú távon annak lesz szép, teljes élete, aki a gyarapodást és a "csinálást" élvezi.

Én már életem első 30 éve vége felé járok. Itt már az ember nem hiszi azt, hogy bárki lehet, de főleg halhatatlan. :) Itt már megbánnak sokan dolgokat. És tapasztalataim alapján amit a legtöbben megbánnak, az pont az, hogy nem voltak észnél időben, hogy nem figyeltek oda a dolgaikra időben és meg akarták spórolni a befektetett energiát. Legyen szó karrierről, életvitelről... Mikor el kell magad tartani és munka mellett próbálsz pályát váltani vagy tovább tanulni, az már sokkal nehezebb. Mikor családot szeretne valaki és rendes felnőtt életet, de nincs kivel, nincs miből, akkor bizony sokan verik a fejüket a falba, hogy miért nem cselekedtek csak egy kicsit jobban, csak egy kicsit hamarabb célirányosan. Mikor nem bírsz felegyenesedni a hátfájdalomtól, akkor már késő a helyes ülésre és a rendszeres sportra gondolni.

És így van ez a tanulással is. Mikor már más kötelesség is a nyakadba szakad, nagyon nehéz munka után, hullafáradtan fogni magad és leülni tanulni.

Na, szerintem a szüleid ettől akarnak megkímélni. Akinek buli az élete fiatalon, annak 90%-ban pokol idősen. De kérdezd meg őket, biztos tudnak ők is mesélni.