Hány éves koráig kell a gyerekkel tanulni?

Mindig a gyerektől függ.

Velem anyukám tanult elsőben, onnantól egyedül ment a tanulás (illetve verstanulásban segített alsóban, és ennyi). Bár ehhez sajnos közrejátszott az is, hogy dolgozott és nem nagyon volt ideje vele foglalkozni (apámat meg inkább hagyjuk...), és én szerettem is tanulni, és sokszor elég volt, hogy figyeltem órán.

De ismerek olyan szülőt, aki még a középiskolás gyerekével együtt tanul.

Szóval olyan, hogy meddig kell, általánosan nem létezik. Addig kell, amíg a gyerek valamilyen formában igényli az együtt tanulást.

Úgy, mint az első válaszolónál.

Elsőben át kell nézni a füzeteit, könyveit, hogy nem maradt-e el valami feladat, gyűjteni való stb., illetve hogy mit írt a tanító néni a füzetbe. Bepakolta-e jól a táskáját, nem kell-e ceruzát, füzetet pótolni, a tornacucca milyen állapotú. Másodikban lehet lazábbra fogni, ha megbízható a gyerek, teljesen gyerekfüggő, hogy gyorsan kialakul-e a feladattudata.

Harmadikban jönnek a nyelvtani szabályok, versek.

Ötödikben rá kell vezetni arra, hogy hogyan elemzünk és adunk vissza egy szöveget, a lényeget kiemelve (töri).

A nyelvtanulásban eleinte ki kell kérdezni a szavakat, aztán mondatalkotást gyakorolni az ismert nyelvtannal. Idegen nyelvű videókat keresni. Ha a gyerek megakad, akkor magántanárhoz kell járatni.

Nyolcadikban meg kell íratni vele a korábbi felvételiket, illetve járjon el előkészítőre,érettségi előtt ugyanígy.

Velem is így foglalkoztak, mi is így foglalkoztunk a gyerekeinkkel.

Ameddig szükséges. Én a nagyapámtól tanultam írni-olvasni még óvodás koromban, a suliban így az 1. osztály nem jelentett nagy kihívást, sosem tanult velem rendszeresen senki.

Más mellett meg még ált. suli végéig ott kellett ülnie valakinek.

(Meg persze volt olyan is, ahol a gyerek nem igényelte volna, de a szülő nem tudott leállni:( )