Valóban vért fogok izzadni a későbbiekben mérnökin?

Mindegyik szak csak annyira szól a magolásról, amennyire az adott hallgató alkalmatlan arra, hogy megértse és megfelelő módon elsajátítsa az információt. Az magol, aki nem tud tanulni. Vagy azért, mert nincs affinitása a témához, vagy azért, mert hiányoznak a megfelelő eszközei vagy épp a türelme a megfelelő megértéshez és lényeglátáshoz.

Én is műszaki szakra mentem másodiknak (társadalomtudományi szakról) és bárki bármit mond, könnyebbnek érzem tanulni ezt, mint azt a fajta anyagot. Persze, ebbe is bele kellett tenni az időt, de sokkal jobban szerettem ezt a fajta anyagot tanulni, mint azt. Nekem gördülékenyebben ment, kevésbé éreztem nyűgösnek és engem aztán igazán fölösleges kioktatni abban, hogy mi lesz nehéz később, mert letoltam már egy alapszakot és most járok az msc végén műszaki területen. A másikat is tudtam tanulni, mindig szép jegyzeteim voltak, sosem magolta. , de éreztem, hogy kevésbé van ahhoz affinitásom, mint ehhez. Ott sokat kellett olvasni, hogy megragadjanak a kulcsfontosságú infók, sok kísérlet volt, sokféle elrendezés, amik mentén elméletek bontakoztak ki. Érdekes volt a maga módján, de nehezebben álltam neki. Műszaki szakon meg az ember főleg gyakorlással tanul. Több a projekt jellegű feladat, az elmélet zömét is gyakorlati alkalmazáson keresztül tanuljuk (bár én nem járműmérnök vagyok).

Nem könnyű a műszaki terület, de nem lehetetlen és nem szükségszerűen a legnehezebb. Az ilyen vélemények főleg azért alakulnal ki, mert a legtöbb ember nem reál beállítottságú és mert kevesen hajlandóak annyit gyakorolni, amennyit kellene. Az egyetemisták 90%-ának nincs egynél több szakkal, szakmával tapasztalata. Nincs viszonyítási pontja, hogy mihez képest könnyű vagy nehéz az adott szak. Nem hiszem, hogy érdemes rájuk hallgatni, a te tapasztalatod számít, főleg ha már elkezdted.

1,2:

Ha pl. egy tárgyból heti szinten számonkérnek definíciókat pluszminusz címen, akkor hiába érted, szó szerint meg kell tanulnod, mert különben vizsgáig sem jutsz el. Arról nem is beszélve, hogy sok tárgyból olyan jelöléseket kell megtanulni, amit az országban egyedül egy adott oktató használ.

A másik, hogy olyat is tapasztaltam, amikor hibás megoldókulcs volt a feladatokhoz, ami publikusan terjedt a hallgatók között, és aki saját kútfőből helyesen oldotta meg a feladatot, az megbukott...

#4

Tudom, hogy újat fogok mondani, de a definíciót sem kell magolni, ha érted, hogy miért fontos pont azokat a kulcsszavakat használni a definiálásukhoz.

Nálunk a matematikai tételbizonyítás volt még állítólag magolós, pedig teljesen logikus és magától értetődő.

Ha az ember eleget gyakorol, könnyedén átlátja, hogy mit és miért kell úgy csinálni, ahogy adott esetben kérik. Teljesen logikus.

6:

Hiába érted mit jelent, ha szó szerint kell visszaadni.

Én soha sem magoltam definíciót (sőt igazából középiskolai berytanulás óta semmit), de mindig szívtam is miatta számonkéréseken, tudom miről beszélek. Ilyenkor konyhanyelvemről kell fordítani, ami lassabb, körülményesebb, több benne a hibalehetőség.