Ha az egyetemen valaszthatnal, hogy az eloadasok jelenleti formaban legyenek megtartva vagy az eloadasok digitalisan legyenek inkabb elerhetoek barmikor, akkor melyiket valasztanad?

Egyértelműen offline-ra szavaznék minden olyan óra esetében, ahol nem az egyetem eszközeit (labort, speciális szovtvereket, amiket nem lehet edu id-val letölteni saját gépre is) használjuk, azt is tömbösítve egy esti sávba vagy egy napra. Kizárólag a számonkéréseket tartanám kötelezően jelenléti formában. Több ötletem is van, amit a jelenléti óraadás helyett alkalmaznék, hogy mindenki profitáljon ebből az egészből (például óraadás helyett mentoring lenne az oktatók feladata, óralátogatás helyett kutatás, konferencia-részvétel, kiterjedtebb kooperációs lehetőség a partnercégekkel, stb.) De ez nem volt kérdés, igyekszem a témánál maradni.

Hogy miért, arra nagyon sok érvem lenne, a két fő:

-nagyon sok emberről tudok, akik nagyon szívesen tanulnának (tovább), de nincs lehetőségük rá, mert a képzés indokolatlanul nem indul estin vagy levelezőn (indokolatlan alatt értsük azt, hogy az órák <20%-a követel személyes jelenlétet, lásd matek szak). Vagy a távolság miatt vagy azért, mert dolgozik közben főállásban, vagy pedig a család miatt. Én voltam nappalis, estis is, óraadó is, sokféle emberrel találkoztam és szerintem van egy nagyon széles réteg, aki kiszorul a felsőoktatásból, mert alig van lehetősége résztvenni a saját ráéréséhez illeszkedő képzésen. Nem tartom fairnek egy illogikus koncepció miatt megfosztani emberek tömegeit ettől a lehetőségtől. Én kiharcoltam, hogy a saját órámon ne kelljen jelenlétit iratni akkor sem, ha labor, minden órán állítottam be kamerát a táblára és felvettem az egészet, hogy az is ott legyen, aki nem lehet ott. Aki ott volt, annak örültem, aki nem, az nem maradt le semmiről. De egy fecske nem csinál nyarat. A legtöbb oktató benn van akkor is, ha nem tart épp órát, mert kutat. Nem derogálna ez senkinek.

-a másik, hogy végső soron (hiába nem érezzük ennek súlyát az állami ösztöndíj miatt) otthagyunk 2-12 millió forintot egy képzésre annak érdekében, hogy diplomát szerezzünk. Egy félév 200 000 - 1.300 000 ft. Úgy gondolom, hogy ha én fizetek egy szolgáltatásért, azzal kapcsolatban joggal támaszthatok elvárásokat is, például hogy olyan formában legyen lehetőségem felkészülni a számonkéréseimre, amilyen formában nekem szimpatikus. Ha én ezredszerre tanulom az adott tárgy anyagát, mert ez a szakmám, akkor elég legyen vizsgán bebizonyítanom, hogy igen, megvan a szükséges tudásom ahhoz, hogy megszerezzem a nekem járó krediteket, ha pedig inkább az olvasott anyagot szeretem, legyen jogom úgy dönteni, hogy nem benn ülök, hanem otthon elolvasom a feldolgozott irodalmat. Az pedig, hogy valaki konkrétan azzal a képzéssel lehetetleníti el a pénzkeresésemet, amiért nekem kell fizetnem, kifejezetten felháborító. Akinek erre van igénye, az csinálja azt, mint amit a doktoranduszokkal, hogy kapnak egy alapjövedelemnek megfelelő összeget ösztöndíjnak és max annak kell mellékállást vállalnia, akinek az nem elég. A többiek ott vannak, rendelkezésre állnak, tanulnak. Meg lehetne ezt is beszélni, de ez ebben a formában gusztustalan és értelmetlen.

Egyértelműen élőben!!! Sajnos a legutóbbi félévben az összes előadásunk online volt, és ez szerintem halálos. Sokkal kevésbé tudok figyelni, ha egész nap ugyanabban a szobában kell bámulnom egy képernyőt, ahol amúgy alszom is; állandóan laggol az internet (és nem az enyém, azt már bebiztosítottam, hanem a tanároké); nem találkozom a szaktársaimmal szinte SOHA (nem vagyok extrém extrovertált, de azért egész félévben a szobámban ülni egész nap kicsit sok); és végül, de nem utolsó sorban, nem egyszerű megoldani az otthoni körülményeket sem.

Már azon a ponton vagyok, hogy következő félévben így is úgy is muszáj lesz eljárnom otthonról meghallgatni az online óráimat, mivel a szüleim nem tudnak tovább alkalmazkodni az óráimhoz (nekik meg olyan munkájuk van, amit otthonról végeznek, de hangos). Szóval ennyi erővel élőben is bejárhatnék végre…

Egyértelműen digitálisan.

- Sokkal jobban tudok koncentrálni (mert nem vagyok hulla az X. előadás után aznap - szünet, rendes kajálási lehetőség stb. nélkül)

- Sokkal jobban, rögtön gépre tudok jegyzetelni, amikből később sokkal jobban tudok tanulni. Akkor állítom meg, amikor akarom, akkor ugrok vissza (vagy gyorsítok bele), amikor nekem kell stb.

- + kényelmi előny, hogy nem kell napi 2-2,5 órát utaznom, sokkal kényelmesebb itthon a karosszékemben, mint a különböző kényelmetlen egyetemi padokban

Persze, a szociális rész így rettentően leszűkül, de úgyis csak az előadásokról beszélünk, a gyakorlatok előtt-alatt-után lehet szociális életet élni.