Egyesek miért nem értik meg azt, hogy az orvosit jobb minél hamarabb elkezdeni?

Én meg azt látom, hogy akik később kezdték az orvosit, azok sokkal elszántabbak és jobban teljesítenek, mint azok, akik 18 évesen jelentkeztek és egyszerre akarnak egyetemre járni és élvezni a fiatal éveiket.

Mégis milyen előny származik abból ha valaki 2 évvel korábban kezdi el az egyetemet? (Persze azon kívül, hogy annyival többet dolgozhat.)

18 évesen még éretlen az ember, sokan közülük csak azért kezdik el az orvosit, mert nem tudják milyen lehetőségeik vannak ezen kívül, ugyanis az iskolában ha jó vagy bioszból/kémiából, akkor rögtön ebbe az irányba terelnek. Az egyetemen viszont kinyílik előttük a világ és rájönnek, hogy igazából nem is ezt akarják és ott is hagyják emiatt az orvosit. Ők mit nyertek azzal, hogy "időben" elkezdték az orvosit?

Számít. Bár emberfüggő. Nekem pl nem ment volna a tanulásra visszaszokás szerintem (nem orvosin vagyok).

De ismerek olyat, aki 2 év után ment csak (így sikerült, közben is tanult, készült rá) és nagyon elhivatott.

Illetve lány orvosisoknál kérdés mindig, hogy mikor érdemes szülni. (40 éves gólyáknál már ez nem szokott téma lenni)

De van, aki nem olyan szerencsés, mint pl én, hogy felvételi előtt biztosan tudja a hivatását. Márpedig sokkal rosszabb, ha valaki utálja a munkáját, mint az, hogy 40 évesen megy orvosira. Aki idősen is tanul, azt tisztelem. Aki utálja a munkáját, de nem tesz érte semmit, azt megvetem. (Igyekszem elfogadóbb lenni, de ez egy hosszú és nehéz folyamat számomra.)

Én elkezdtem rögtön érettségi után az orvosi egyetemet és senkinek sem ajánlom, hogy úgy vágjon bele, ha nem 100%-ig biztos benne, hogy ezt szeretné csinálni. Engem nagyon befolyásolt a környezetem, állandóan azt mondogatták, hogy ilyen képességekkel bűn lenne ha nem orvosnak mennék és ezt olyan sokszor hallottam, hogy magammal is kezdtem elhitetni, hogy én tényleg orvos szeretnék lenni, holott 1 évvel korábban hallani se akartam róla. Aztán persze simán felvettek az egyetemre, de 1 hónap után éreztem, hogy ez óriási hiba volt. Nem a tanulás miatt, hanem egyszerűen nem volt meg az a jövőképem, hogy én egyszer majd orvosként fogok praktizálni és emiatt rettentő nehéz volt elfogadnom, hogy rengeteg mindenről le kell mondanom a tanulás és gyakorlatok/kirendelések miatt. Az első vizsgaidőszak után, az állandó stressz miatt egészségügyi gondjaim is lettek (előjött egy autoimmun betegség és most emiatt életem végéig injekciózhatom magam), a második félévben pedig már csak szendvedtem. Ekkor döntöttem el, hogy kiállok magamért és szakot fogok váltani. Persze azon az éven már lecsúsztam a felvételiről, így halasztanom kellett 1 évet. Most korban ugyanott vagyok, mint azok, akik kihagynak 1-2 évet érettségi után, csak pluszban előjött egy olyan betegségem, ami lehet sose jelentkezett volna, ha olyan helyre megyek, ami tényleg érdekel és nem ér akkora stressz az orvosin.

Szóval az orvosi pálya szerintem pont nem az, ahova alapos átgondolás nélkül kell jelentkezni minél hamarabb, mert hatalmas lemondásokkal jár és mellette 10 évig nem igazán lesz szabadideje az embernek a különböző gyakorlatok, ügyeletek miatt.

Sokan nem tudják 18-19 évesen, hogy mit szeretnének csinálni. Nekem is mostanra (21 éves vagyok) tisztázódott le, hogy melyik szak lenne számomra megfelelő, pedig én általános iskolás korom óta tudom, hogy biosz-kémia vonalon akarok továbbtanulni. Ezt nem lehet siettetni és tanulni sosem késő, ezért becsülendő ha valaki 30-40 pluszosan mer változtatni és újra iskolapadba ül, hogy a maradék idejét olyan munkahelyen tölthesse, amit valóban élvez.

...főleg úgy, hogy az illető összvissz 10 évet fog praktizálni...

Simán praktizálhat vagy haláláig, vagy pedig addig, amíg bírja, jóval nyugdíjkorhatár felett is.