Íróiskola nélkül hogy tudták megírni zseniálisan a műveket régen?

Ezt hívják tehetségnek. Illetve a legtöbb írónk, költőnk meglehetősen művelt volt. Sokan dolgoztak fordítóként, járták az országokat. Nyilván átvettek sok mindent más ország műveltségéből és kultúrájából.

tehetségesek voltak! Az íróiskolák a tehetségtelen wannabe írók kifogásai arra, hogy még miért nem álltak neki írni! Íróiskolába a tehetségtelen alja jár! A tehetségek nekiállnak és mesterműveket írnak!

Nem mindenki tudta ezt megcsinálni. Csak nagyon kevesen. Nevezhetjük őket kivételes tehetségnek is. Sok am tanulta is ezt és eljutott 1 szintre, mert nem mindenki volt őstehetség.

Mindig voltak mesterek, iskolák. Már rómában értekeztek stilisztikáról. A Nyugat nagy költői, mind dr. Négyesy Lászlóhoz jártak. Az írás az egyetlen művészet, ahol azt képzelik, hogy technikai tudás nélkül lehetséges nagyot alkotni. Egy festőtől pl. nem várja el senki ugyanezt. Lehet valaki tehetséges, alkothat egyszer valami eredetit, de vannak írástechnikák, szabályok, amelyek elsajátítása nélkül nem lesz igazán jó író senki. Az érem másik oldala, hogy az íróiskolákban hemzsegnek a wannabe írók, illetve hobbiírók. És kevés a jó képzés. De akad ilyen azért. Egyes nagy iskolák is jók, ilyen volt az Aranymosás, vagy a Magyar Íróképző, de nem szabad ott megrekedni. Érdemes egy-két alapkurzust célzottan meghalgatni, ráerősítve a gyengeségekre, de az igazán jók a szövegelemzésen át tanuló, tanító irodalmi csoportok, mint a Kodolányi egyetemen működő szépíró kurzus (Petőcz András tartja), vagy Kukorelly Endre kurzusa, ami valódi mesterműhely, több kötetes, sikeres szerzők tanulnak ott. Tehát nem igaz, hogy csak a tehetségen múlik, tanulni is kell hozzá. Mondom ezt úgy, hogy kiadónál dolgozom szerkesztőként, szerzőként több kötetem jelent meg eddig, idegen nyelven is, és számos, ismert írót mondhatok a barátomnak. Köztük is van, aki tehetségpárti, de a hatvan százalákuk a tanulásra esküszik. Még egyszer hangsúlyoznám, nem mindegy, hogy hol, kitől és mit.