A Harvard, MIT és stb. elit egyetemek elvégzéséhez természetfeletti képesség kell?

Miért ne lehetnének itt Harvardosok?

Ezt így nehéz megmondani, de leginkább azt emelném ki, hogy ezeken az egyetemeken sokkal jobb az oktatás színvonala. Az oktatók sokkal kevésbé leterheltek, de sokkal magasabb elvárások is vannak feléjük. Azaz általában több a tananyag, mint itthon, de jobban adják élő + sokkal jobb tankönyveket használnak, emiatt esetenként kevesebb szenvedéssel jár egy ilyen elit egyetem, mint az itthoni szopatós szakok például a BME-n.

Hiába, a pénz azért jó hatással van az oktatási intézményekre. Jobb oktatók jönnek, jobbak a körülmények, és a hírnév miatt jobb diákok is.

Az elit egyetemeken sokkal erősebb a versenyszellem is. Tele vannak nyomulós indiai, kínai diákokkal, akik tanulnak mint a güzügép. Ez is nagyon sokat számít.

Összességében tehát az egész rendszer sokkal egészségesebb, diákközpontúbb, sokat követelő de jobban is teljesítő. Plusz sokkal naprakészebbek a tanárok is, nem 30 éves könyvekből tanítanak régen elavult dolgokat.

Néha a sajtó megfuttat egy-egy diákot, mert felvették őket egyetemre.

Gratulálok.

De csak én legalább két tudat magyar embert ismerek személyesen, akik a Princeton-on, Harvardon, Stanfordon PhD-ztek vagy most csinálják. Lányom egyik osztálytársa is Stanford PhD hallgató (ami sokkal nagyobb szám, mint alapképzésre bekerülni). Több volt osztály- és csoporttársam is top amerikai egyetemen adjunktus stb.

#4-es vagyok. Nálunk volt jópár tárgy amihez magyar nyelvű irodalom 80-as évekből volt ha volt, ha frissebet akartál akkor volt angol nyelvű könyv. Mi általában órai jegyzetekből oldottuk meg a tanulást. Ezerrel ment a szivatás, de ha kitartó voltál át tudtad verekedni magadat az összes tárgyon. Ha átlagos tanuló voltál, de kitartó akkor el tudtad végezni a szakot. #BME 2000es évek.

Bekerüléshez itthon szinte csak a tanulmányi eredményedet nézik. Kint nézik a tanulmányi, sport és egyéb tevékenységedet (milyen körnek voltál az elnöke/tagja, önkéntesség külföldön ...).

Egy óriási különbség a két felfogás között, hogy amerikában sokat várnak el viszont minden segítséget megkapsz. Felmész az MIT oldalára és ott vannak a régebbi előadások videófelvételen, van az órai anyagnak egy bővített syllabusa fent, plusz házik, megoldásokkal stb stb. (valamint nagyon sokszor az oktató által írt könyv, ami tartalmazza a tananyagot, csak sokkal bővebben). Ezután számonkérik rendesen az anyagot.

BME-n meg nem hajlandóak semmit adni segítségnek sokszor. Jegyzetelj órán. Köszi, aztán ha kivetítőről magyaráz a tanár, akkor hogy írj olyan gyorsan? Ezután számonkérik az anyagot, csak te 14 hét után nem emlékszel a felére és nincs miből tanulj.

Mind a kettő ugyanolyan nehéz egy diáknak, csak az egyik több tudással jár. (Persze BME-n is vannak kivételek)

Alapvetően nem sokkal nehezebbek ezek az egyetemek sem, de nyilván azért jó képességűnek kell lenni, hogy elvégezd. A legnagyobb érték a kapcsolati tőke és CV-d, ha sikerül elvégezni

Az MIT OCW oldalon bele tudsz nézni az MIT előadásaiba. [link]

Például Gilbert Strang egy nagyon híres professzor, itt vannak a lineáris algebra előadásai: https://www.youtube.com/playlist?list=PL49CF3715CB9EF31D

Itt pedig az általa írt Lineáris Algebra könyv: [link]

Nézz bele a videókba, lapozz bele a könyvbe, milyen a minőség. Itthon is vannak ilyen kaliberű tanárok, és van, ahol itthon is a legjobb könyvekből tanítanak. Csak ritkán, le sincsenek fordítva, és nem tudom, hol adnak meg itthon angol nyelvű szakirodalmat alapképzésben pár bölcsész képzésen kívül.

De ami tényleg más, mint itthon:

1) Minden félévben van tanárértékelés, és ezt nagyon-nagyon komolyan veszik. Simán elkaszálnak hallgatók egy oktatót, ha nem tanít jól.

2) Van class tutor!! Ez egy tanársegéd jellegű PhD-zett szakember, akinek az egyetlen dolga, hogy az osztályt segítse mindenben. Bármivel lehet hozzá fordulni, szakmai kérdésekkel is, hogy valamit nem értesz stb. Mindenben segít. (Ez hatalmas segítség.)

3) Az egész egyetemi adminisztráció és a tanári kar nagyon segítőkész. Ezek szolgáltató intézmények, és a diákok a vevőik. Ha egy professzorra ráírsz, egy napon belül visszaír a legtöbb esetben. Ha bármelyik tanártól kérdezel valamit, nem ráz le, hanem segít, fogalkozik veled, küld külön anyagokat stb.

4) A diákok előre készülnek. Ez is hatalmas különbség. Az órákon aktívan részt vesznek, mindenki figyel, mindenki komolyan veszi. Leginkább jogi témájú filmekben látni, hogy a tanár kérdéseket tesz fel, hogy az xy kontra zw perben mi volt az eljárási hiba? És egyszerre tízen esnek ki a padból válaszolni. Ez nem filmbéli túlzás, az elit egyetemeken tényleg így megy.

5) Mivel a diákok többsége fizet érte és valami iszonyatos pénzeket (nem ritka az 1 millió dolláros eladósodás sem pl. orvosi egyetemen...), ezért életbenvágóan fontos, hogy jól teljesítsenek. Nagyon sokat és rendesen tanulnak szorgalmi időszakban is. Míg itthon megy a bulizás szorgalmi időszakban, és a legtöbb diák a megúszásra játszik, nyugaton olyan az egész évfolyam, mint itthon az a pár stréber, aki minden dolgozatot jelesre így valahogy, minden szorgalmit megcsinál, az órákon állandóan ott van és kérdez...

Tehát általában véve ott sem zsenik élnek, csak jobban van felépítve az oktatási rendszer (már középiskolában is), sokkal több pénz van az oktatásban, magasabb az elvárás az oktatók és a diákok felé is, és az egész egyetem sokkal hallgató-központúbb.