Mi értelme van az ének órának?

Ebben a formában semmi, nekem is szívfájdalmam, hogy érettségiig egy gimnzatistának lesz vagy 400 énekórája, és nem tanul meg a gyerek se énekelni, se hangszeren játszani, se igazán zeneértővé válni.

Pedig állítólag mindenki szeret énekelni - csak még olyan gyereket nem nagyon láttam, aki (hacsak nem jár énekkarba) merne is, vagy épp kellemes emlékei lennének az énekórától.

Az a zene, az a "tiszta forrás", amire az énekórákat felfűzik, az ma már borzasztó távol áll a gyerekektől. Nem ebben élnek, nem ez veszi őket körül.

Aztán amikor bejön a "komolyzene", az is olyan világtól elrugaszkodott molyrágta, avittas, naftalinszagú, öregasszonyos, nyársatnyelt uncool boomer cringe, amit egy gyerek (nem csak egy mai, egy 30 évvel ezelőtti is) zsigerből kerül. Népdalok, oratóriumok, menüettek, operaáriák, gregoriánok, szonáták, Kodály Páva-ciklusa... bitch please!

Holott 400 óra alatt egy nyelvet meg lehetne tanítani alapfokon. Lehetne pénzügyi ismereteket tanítani, vagy bármi kreatívat végeztetni, kutatni, vitázni... Helyette van Ősszel érik babám, meg váááááááÁÁÁÁÁÁr-megye-házáááÁÁÁrraaaaaa...

Annak a heti egynek semmi.

Zenei általánosba jártam, ott imádtam a kórust, meg valamennyi szolfézstudást is magamra szedtem. Aztán gimiben meg pislogtam, hogy heti 1x meghallgattunk egy fél szonátát meg lejegyzeteltük Brahms életét, és még doga is volt belőle.

Nem kéne belőle tananyag. Énekeltetni kéne a gyerekeket, de nem klasszikusokat, hanem bármit, amit szeretnek, az hasznos lenne a lelküknek.

Kitűnő soha nem voltam, komoly tárgyakból is mindig volt pár négyes, akár hármas is, és gyerekként rajzolni sem tudtam/szerettem, énekelni sem tudtam és kövér voltam, tehát a tesióra semm arról szólt, hogy én ott különösebb sikereket érjek el.

Viszont rajzból az elméleti részt mindig megtanultam (korszakok, stílusok), énekből dettó, tesiből meg mindig odatettem magam (ahogy tudtam). Általában nem is ezek a készségtárgyak rontották le az átlagom, vagy megkaptam az 5-öst, de legalábbis a 4-est, mert minden tanár látta, hogy attól még, hogy nem itt vagyok tehetséges, nem negligálom az ő tárgyaikat.

Tanulhatunk zenetörténetet, szolfézst (bár nem olyan komolyan, mint a zeneiskolában), megismerkedhetünk a hangszerekkel. Megtanulhatunk a saját hangfajunkban énekelni.

Egy pihentető, feszültséget levezető óra. Már ha a tanár nem rontja el.