Miért erőltetik még a közoktatásban a kézzel való írást amikor szinte már nem is írunk kézzel a mai világban?

Ezzel nagyon nem értek egyet. Pont hogy lehet rengeteg digitális eszközökön is adatot kitölteni, jegyzetelni, hivatalos dokumentumot is aláírni. Másrészt rengeteg gyerek egyszerűen fél-analfabéta maradna, ha egyszer nem tanulna meg rendesen kézzel írni, abszolút a technológia (úgy értem, a gépelés) kiszolgáltatottjává válnának.

Van ismerősöm aki hátrányos helyzetű diákokat tanít, tudna mesélni. A folyóírás helyett beérhetnék a nyomtatott betűkkel felső tagozattól, ezt támogatnám.

Később meg az is írhatnád, hogy

"Minek beszélni, hiszen lassan nem is kommunikálunk szemtől szembe, hanem minden gépeken leírunk.. "

Kell az írás, nem csak azért mert sok helyen még szükség van rá, hanem mert általa továbbra is mozgatjuk az agykapacitásunknak, és nem leszünk szvacsagyúak idő előtt. Arról nem is beszélve, hogy írással az ember kénytelen a normális nyelvet használni, a rövidítésekkel nem megy semmire. A helyesírás gyakorlásról se feledkezzünk meg.

Totális tévedésben vagy!

És a 4-es hozzászólással maximálisan egyetértek!

Nem támogatom a szellemi leépülésedet.

Azért, hogy ne vesszenek ki a hagyományos értékek teljesen....

Mellesleg: mit csinálsz, ha technikai okok miatt nem működnek a digitális dolgok és te meg már elfelejtettél kézzel írni, meg beszélni?

Hogyan kommunikálnál vész esetben? Integetnél a sötét laptopoddal?

A kézírás az egyik mód a kézügyesség fejlesztésére. Tudom, ott van a kézimunka meg a barkácsolás, origami... de ezeket is egyre kevesebbet gyakorolják.

A jegyzetek kézzel írása segít a tanulásban. Ha kézzel lemásolod a jegyzeteket többször is, akkor az jobban megmarad, mint ha csak olvasgatnád.

Nézd, én 43 vagyok, rengetegszer az van, hogy kapom fel a telefont, jegyzek. Nincs akadozás, visszakérdezgetés, nincs lehetőség hibákat elkövetni. 12-ik vége felé már eléggé tele volt a hócipőnk a tollbamondással, most azért örülök, hogy nem múlt el nyomtalanul... Nem tudom, hogyan másképp lehetne szó szerint a kezemben a legfrappánsabb eszköz gondolatok rögzítésére. Marhagyorsan és hibátlanul gépelek. Mégis kézzel sikerül jobban a jegyzetelés, sokkal természetesebb, kézzelfogható, és ha akarom, mind map a formátum, ha akarom táblázat, ha akarom többhasábos, cetliket pakolgatós.

Reggel nem ritka, hogy az aznapi teendőimet kipakolom a minden elektronikus eszközömön elérhető, rommá automatizált, saját fejlesztésű rendszeremből egy A4-es papírra, szellősen. Sorra kerültükkor melléjük-köréjük rögzítem a fejleményeket, új teendőket, meg ami csak van. Ez a lap fix helyen van az asztalon, ez garantálja, hogy mindenki megtudjon mindent idejében, és hogy elkészüljön aznap, ami csak kell, nem csak nálam, hanem a tőlem függő dolgok is. Enélkül eléggé veszett fejsze nyele lenne, így viszont kényelmes. Ha alttabozni kéne a todo listre, meg gépeléssel ráegészítgetni, pakolgatni ctrl+jobbrabalra, meg minden, hát, enyhén nehézkesebb lenne. A virtualitása miatt kevésbé érződne fontosnak, mint egy kézzel vezetett A4-es lap az asztal egy dedikált helyén.

Viszonylag tróger a külalakom, nyomtatottal írok, mégis könnyen olvasható, könnyen is írok. Ha bármi híja lenne ezeknek, akkor jönne a szerencsétlenkedés. Nekem megérte a virtuozitásig gyakorolni a kézírást. Akinek sose lesz szüksége rá, annak valószínűleg nem is jut nagyon messzire a gyakorlás, de a legtöbbet érdemes neki is kihoznia belőle. Egy műhelyben se engedheted meg magadnak, hogy ráfirkantasz a rajzra valamit, ami másnak is fontos lehet, aztán te se tudod, mi lehetett az... Legtöbb helyen kell adminisztrálni, amit csinálsz, akár gyártod, akár szolgáltatod. Aki egy jelenléti ívet nem tud olvashatóan vezetni, elír és áthúz, mint amikor suliban el kellett ökörködni mindent neki, attól kábé mit kéne várni bármilyen munkakörben is? Nem lehet mindenki napszámos meg gyeremábéla full segéderő.