Innen hogyan tovabb? Nem igazán látom mi lenne jobb

Sziasztok! 20 éves lány vagyok, elsőéves egyetemista, a párommal élek.

Az egyetemen ugyanazon a szakon tanultam tovább, mint a középiskolában, gazdálkodás és menedzsmentet tanulok. Ezt a szakot középiskolában és jelenleg is én választottam, senki sem erőltette vagy hívott hogy ez jó, menjek oda stb. teljesen önálló döntés volt.

Jelenleg töltöm az első vizsgaidőszakot és nem vagyok elégedett.

12 tantargyam volt ebben a szemeszterben, még 2 vizsgám van hátra.

November környéken elkezdtem egyre többet kimaradozni, húzni az időt, nem tanulni, nem bejárni (egyatalan nem buliztam, vagy szorakoztam, egyszerűen otthon voltam és pihentem/ főztem/ aludtam/ takaritottam)

Elkezdtem érezni hogy frusztrált és feszült vagyok ok nélkül, meghíztam, hanyag lettem. Páromat is lecsesztem minden hülyeségert, jóformán a rántott húsra is mérges voltam.

Mostanra eljutottam oda, hogy úgy tervezem a vizsgára sem megyek el holnap, nem is tanultam rá, egyatalan nem is érdekel tulajdonképpen az amit tanulni kene.

Felhívtam anyukamat és elmondtam neki hogy NEM AKAROK tanulni és egyatalan nem érdekel már, viszont az ő válasza az volt, hogy de kell, legalább az első 3 évet hogy legyen egy alap diplomám és akkor több fizetést kapok mindenhol, meg egyébként is dolgozhatok eleget életemben, és hogy kinyir ha otthagyom, persze ezt viccből mondta.

Most így őszintén szólva nem tudom mit csináljak, az eddigi vizsgákon úgy mentem át hogy lestem, olyan tanár volt bent akit nem érdekelt, chat GPT-t hasznaltam, mert teljesen érdektelen számomra az adott dolog. Én ezzel nem látom értelmet, hisz állam vizsgán ezt nem tehetem meg, és a diplomamunka sem írja meg önmagát és pedig látom hogy nem akarom ezt, de anyukám mostmár erőlteti, annak ellenére hogy ő sem járt egyetemet csak miután felnőttem.

Azt mondta ha nagyon kínlódok akkor átmehetek levelezőre, de az pénz + szombatonként kell járni, es nem fogta fel hogy a problémám az hogy egyatalan nem akarok tanulni sem.

Saját fejjel tudom hogy én nem érzem jól magam az egyetemen és nem akarom ezt, másoknak megfelelni meg nem éri meg, de tudom hogy anyám igazából jót akar, csak megérthetné hogyha nem akarom akkor rosszabb erőltetni