Csak én csalódtam ekkorát?

Bő 15 éve én is csalódtam a középiskolámban. Ilyen fél-elit hely, nagyon nagy verseny volt, hogy bejussak. Akkor jöttek be azok az osztályok, hogy nem volt külön humán tagozatú osztály meg külön reál tagozatú, meg külön angol és külön német, hanem volt A meg B, az A-ba jártak a humán/reál tagozatosak a B-be meg az angol/németesek. Na onnantól, hogy felvettek egy adott tagozatra, senkit nem érdekelt, te milyen tagozatra jelentkeztél. Szeptemberben közölték, hogy annak semmi jelentősége, hogy németes vagy vagy angolos, mert úgyis mindenki ugyanazt tanulja majd, maximum pár óra lesz más. Jó, de pl akit úgy osztottak csoportba, hogy nesze, emelt német heti ötször, az igencsak pislogott, ha ő amúgy angolra felvételizett. A másik osztályba meg bement az igazgató, hogy akkor álljon fel, aki igaz, hogy humán tagozatra jelentkezett, de szívesen lenne inkább reál, mert hogy nem tudnak ebben az évben emelt fizikát oktatni, ha még ennyi meg ennyi fő nem megy át a reálba... Október elején a 80 fős évfolyamról annyian mentek el, hogy mi pl 17-en maradtunk. Év végére meg boldog-boldogtalannal feltöltötték az osztályokat, hogy ne legyen pangás. Lett olyan osztálytársam, aki akkor volt 16 éves, amikor mindenki más 14, valami kisvárosi szakközépből tették át hozzánk emelt angolra. Azt se tudta, hogy this is a pen, de heti öt emelt angolt kellett csinálnia.

Persze nálunk is ment a hülyézés, engem konkrétan leidiótázott a kémia tanár, hogy minek jelentkeztem emelr reál képzésre ha annyira hülye vagyok kémiából. Mondtam neki, hogy azért, mert én emelt angolra jelentkeztem, eszembe se jutott emelt reálra menni, az iskola tett az emelt reál kémia csoportba. Persze ezért is le lettem ordítva.

Olyan 11. elején lett új az igazgató és akkor nagyon lassan beindult a változás, de minket már annyira nem érintett, hagytak minket totál káoszban. Azóta amúgy átvette az egyház az iskolát és csináltak belőle egy gyűjtőt, olyan arcok jönnek ki a kapun, hogy csak nézek.

Ezt az iskolát nem ismerem, de azért ez elég gyakori.

Ha követed a híreket, láthatod, hogy milyen gondban van a pedagógiai pálya. Nincs utánpótlás, a fiatalok nem választják ezt a foglalkozást. Akinek van olyan tudása, ami máshol is kamatoztatható (nyelv, matek) azok otthagyják a pályát, mert alul vannak fizetve és szét vannak alázva a tanárok.

Én őszintén csodálkozom, hogy még nem omlott össze az egész rendszer.

Nagyjából annyi a követelmény egy tanárral szemben, hogy legyen szakos diplomája, és járjon be az órákra. Pont.

Az órák minőségét és a tanár diákokhoz való hozzáállását képtelenek kontrollálni, különben nem lenne senki, aki tanítana.

Egyébként a versenyistálló típusú iskolákat én pont emiatt nem is javasoltam a gyerekemnek. Sokan azt hiszik, hogy attól jó egy iskola, ha minél több tudást lenyomnak a gyerek torkán. Közben meg ez egyáltalán nem igaz. Ha örömmel tanul a gyerek, emészthető mennyiségben, akkor hosszú távon sokkal jobban megmarad a tudás, mintha hatalmas mennyiséget kell éjszaka bemagolnia.

Nálunk is ez volt gimiben, a város leghíresebb sulijába jártam, nem is értettem az egészet, mitől jó ez a suli. Minden nap legalább este 8-ig tanultam, kb. 4,3 volt az átlagom. Erre azt mondták, hogy ja, nem mindenkinek való ez a suli. Mondjuk a 4,3-mal nem is hátul kullogtam. De volt olyan tanárom, aki első héten eldöntötte, ki hányas lesz, és onnantól a dolgozatokat el sem olvasta. Hát, nekem tényleg nem volt való az az iskola. A gyomrom kifordult tőlük, a gyerekemet eszembe nem lenne ilyen helyre iratni.