Ha valaki ápolóként szeretne doktorálni, azt miért szólja le általában mindenki?

Ne haragudj, de az miért jó neked, miben fogsz többet tudni?

(Nem kötekedni szeretnék, szimplán tudatlan vagyok)

Kisgyerekkoromban apámmal és bátyámmal mentünk a Balatonra a 70-es, 80-as években, a 80-asokban meg NDK-ba is. Mindketten kisgyerekek voltunk. Elment mellettünk egy nyugati kocsi, bátyám megkérdezte:

- Apu, miért annyira más a mi Trabantunk, mint ez a kocsi?

- Mert a miénket szar anyagból készítik, szar eszközökkel, szar országban, és szarul.

A dologban azóta annyi a változás, hogy azóta végzetesen kettészakadt a társadalom, a régi rendszertől eltérően meg a társadalmi egyenlőség és a legszegényebbek legalább minimális méltósága, elemi lakhatása sem szempont ma már. Nincs ma semmi vízió sem a sebezhető rétegek puszta lakhatására sem, annyi sem, mint ami a 70-es évek hivatalos víziói nyújtani tudtak (házgyárak, évi 100 000 lakás kiosztása stb). Kialakult egy még képmutatóbb, aljasabb rendszer, hajléktalansággal, mélyszegénységgel, soha be nem gyógyuló ellentétekkel, az egyes rétegek már elképzelni sem tudják a másik helyzetét. A 80-as évekbeli legalább a köznevelésben, kultúrában, tudományos ismertetterjesztésben valamelyest értéket felmutatni tudó akkori közmédia pedig mára nyílt propaganda- és mocsokgyárrá alakult, ma már nem is igen leplezik. Nincs meg már az a halvány körvonalú általános optimizmus sem, ami még diffúz módon jellemezte a 80-as éveket.

Nyilvánvalóan a legnagyobb tiszteletet érdemli, aki ápolóként, gyermekvédelmi szakameberként, szeegényebb régiókban tanárként dolgozik, vagy pláne szakmailag ebben fejlődést perspektívát keres.

Nehéz lenne az ország jövőjét megjósolni. Egyelőre a legelesettebb és legsebezhetőbb rétegek jövője nem nagyon jó. Ahhoz, hogy jó legyen, ma kéne látni legalább a hosszútávú szemléletű befektetések megindulását ezekbe az ágazatokba. Mivel ezek hiányoznak, ezért még akkor is nehéz kihívások elött állnánk, ha hirtelen ma jönne a jó tündér, és normális mederbe ugranék az ország irányítása. Sajnos sokat elmond, hogy amikor a szegregációellenes perekeben cigányok egy csoportja, vagy amikor a törvénytelen börtönviszonyok feltárásában börtönviseltek egy csoportja pert nyert vagy kártéritést kapott, akkor a hatalom vak gyűlölettel reagált (,,én egész nap keccsölök''), eszébe sem jutott a tágabb kontextus, vagyis hogy itt egy általános mintázatról van szó.

Elég holisztikus komoly szakmának néz ki ahogy laikusnként nézem:

[link]

[link]

Biztos sok erő is kell ebben az országban a föltöltődéshez, a kiégés elkerüléséhez.

A rossz munkakörülmények, kellemetlen időbeosztás és az alulfizetettség miatt szólnak le, mert nem tudják, hogy a betegek sorsa elsődlegesen az ápolóktól függ.

Elhivatott vagy egy olyan területen, ahol a többség már elfásult, kiégett és elridegült.

Ez szerintem megsüvegelendő. Ne törődj vele, ki mit mond, csak

menj a választott utadon! Szívből kívánom, hogy elérd, amit el akarsz érni!