Mi a A G-fehérjék szerepe a jeltovábbításban?

"Olyan, plazmamembránbeli GTP-t kötő és hidrolizáló fehérjék csoportjának összefoglaló elnevezése, amelyek fontos szerepet játszanak a sejtek közötti kommunikáció során a sejten kívül maradó nem-szteroid (elsődleges) hírvivő molekulák közvetítette transzmembrán jelátvitelben (szignáltranszdukcióban). Legjobban ismertek az emlősök G-fehérjéi. A plazmamembrán belső oldalán helyezkednek el és a sejtmembrán külső felszínén levő hírvivő-receptoroktól viszik a jelet a sejt belsejének végrehajtói felé; ezek lehetnek: ioncsatornák és enzimek, amelyek másodlagos (sejten belüli) hírvivőket termelnek, mint például az adenilátcikláz (amely az ATP-ből készíti ciklusos AMP-t), vagy a guanilátcikláz, amely GTP-ből hoz létre ciklusos GMP-t, vagy bizonyos foszfolipázok (a C-típusúak) (amelyek termelik a diacil-glicerint (DAG) és az inozitol-triszfoszfátot /IP3/). A G-fehérjék kötődnek GTP-hez és GDP-hez is (lásd guanozin); a GTP-fehérje komplexum képes aktiválni a végrehajtókat, míg a GDP-fehérje komplexum nem. Normálisan egy G-fehérje dezaktiválását is a sejtfelszínen levő hírvivő-receptor és a hírvivőjének specifikus kötődése kezdeményezi, mert a GTP-fehérje komplexumban levő GTP fokozatosan GDP-vé hidrolizálódik. A koleratoxin a hatását úgy fejti ki, hogy a bélhámsejtekben található G-fehérjéket úgy változtatja meg, hogy azok folyamatosan aktiváltak maradnak, ezért rendkívül magasra emelkedik a bélhámsejtekben a cAMP szintje. Emiatt a Na+- és a Cl--pumpa aktivitása igen magas marad a sejtekben, vagyis a bélhám aktívan sót szekretál, amit a víz ozmózissal követ. Vagyis a kolerabaktérium méreganyaga hatására vizes hasmenés és vészes vízvesztés áll elő."