Ti is sokat veszekedtek iskoláskorú gyereketekkel iskolai gyakorlás miatt?

Semmire nem mész az erőszakkal, megvonással. Velem is ezt csinálták, regényt fogok írni, de lehet tanulnak belőle egyesek. Én ugyan sosem mondtam kígyót, békát a szüleimre a tanulás miatt, de világéletemben utáltam tanulni, utoljára általános iskola első osztályának első hetében ültem le önként tanulni, most 19 éves leszek. Addig vertek, üvöltöttek, amíg végül le nem ültem, de akkor is inkább néztem a falat, minthogy nekiálljak. Gyakorolni sosem gyakoroltak velem, ami nem ment arra rámondták, hogy "hülye vagy ha ezt sem érted", de számonkérni nagyon tudtak. Ha nem volt kész, akkor ordítás és pofon, és általában nem volt kész. Hiába jártam napközibe, felsőben tanulószobára(kényszerből) vagy ellógtam, vagy ugyanúgy nem csináltam semmit, persze akkor elhitték, hogy kész van. Matekból csak épphogy átrugdostak általánosban a tanárok, egyetlen tárgyból sem voltam jó, legjobb év végi jegyem a német nyelv kivételével(abból 4es, 5ös voltam) 3-as volt... Most váltottam sulit, egy szakközépbe jártam, kétszer jártam a 9. és a 10. osztályt is. Most átmentem 11.be és egy másik suliba is. Nincs szak, nincsenek készségtantárgyak, és "problémásabb gyerekeknek" is van reményük itt. Ezért jöttem ide, mert 19 évesen kezdett benőni a fejem. Érettségiznem kell, mert muszáj. De már most félek, hogy nem fogom rávenni magam a tanulásra.

Verset tanulni utáltam például, ilyenkor anya leült mellém és elkezdte vicces hangnemben felolvasni a verset. Ilyenkor persze nevettem, és így sokat segített, végül megtanultam, berögződött. Tudom, ehhez rengeteg energia kell, hogy minden nap próbálj kicsit "mókázni" valahogy tanulás közben, érdekessé tenni, de megéri. Nagyon jó, ha fel tudod kelteni az érdeklődést akár egy kis nevetéssel is, sőt a nevetés a legjobb feszültségoldó, ha beleszőttök valamit, akkor lehet, hogy örömét fogja lelni benne.

Sok szerencsét és kitartást kívánok :)

Első vagyok.

Nem lehet minden nap mókázni egy gyerekkel, főleg ha ilyen. Persze a mi időnkben más volt ( 18 vagyok) Hol beszéltünk volna így a szüleinkkel. A mai gyerekek akaratlanul is el vannak kényeztetve (tv, sz.gép stb) és túl sokat képzelnek magukról.

Általánosban nekem sem ment a tanulás (alsóban) nem tudtam olvasni se normálisan, nem ment...anya feladta már le se ült mellém nem is kiabált semmi, amit meg is értek. volt mellettem 2 másik gyerek is, nem csak belőlem állt a világ plusz még a munka is.

Felsőben rájöttem, hogy milyen egyszerű ez az egész. Azóta szinte egy szót se tanulok. Úgy döntöttem 8-ban(3-asom sem volt már), hogy egyházi suliba megyek tovább, matek szakra. Azt hiszem jobb döntésem nem is volt (azóta már a húgom is oda jár). Az érettségire SEMMIT nem tanultam (kivéve a matek emeltet amire a 25 tételből 3 at tudtam, de mákomra ki is húztam az egyiket. Az angolon kívül minden 5-ös lett, sajna rossz látni azt a 3 ast, de nyelvérzékem az nincs. Most leszek elsős az egyetemen.

De az olvasás nem megy, sem az alapok rendesen, mert kicsiként nem ültek le velem. És ez ciki (mármint hogy nem megy az olvasás).

Jó lett volna ha nem adják fel velem...De azt is tudom, hogy ha nekem valamit viccesen próbáltak meg előadni az nem ment...mert nem figyeltem rá. Minden gyerek más.

De még mindig azt mondom, hogy nagyon sok minden nevelés kérdése...és ebben a kérdésben nem csak a gyakorlásról van szó meg a tanulásról, hanem a gyerek viselkedéséről is. Mert most kell megtanítani arra mi a helyes és mi nem...mert később már nem lehet.