Egyetemisták! Milyen albérletben lakni lakótársakkal/barátokkal?

Meg kell tanulni toleránsnak lenni. Van akinek egy elszórt zokni már az igénytelenség teteje, mást pedig az se zavar, ha már a csótány is beköltözik. Időnként barátságok is rá szoktak menni 1-1 félévre, mert egy lakásban senki sem ugyanaz az ember, mint akivel hétvégente összefutsz. Első alkalommal sokat veszekedtünk a lakótársakkal és szidtuk egymást, de második évben már ismertük egymás hülyeségeit és szokásait, és egész jól elvoltunk onnantól.

Én barátnőmmel lakok egy szobában, de egy-két beszóláson kívül nem volt sosem gond. Mondjuk tény, hogy a "rendezett káosz" egyikünket sem zavarja, ameddig tisztaság van. Mindketten dolgozunk suli mellett, szóval sok időnk nincs mosogatásra, takarításra, főzésre, miegyébre. Persze amikor az ember napok óta 3-4 órát alszik és egy óra plusz alvás vagy a mosogatás közt kellene választania, akkor egyértelmű, hogy inkább alszik. De szerintem mindennek az alapja a kompromisszum, és az apróbb szivességek. Én szoktam általában bevásárolni, ő pedig megfőzi a kaját. A házimunkák is fel vannak osztva. Olyan probléma szerencsére sosem volt, hogy az egyikünk aludni akar, a másik meg házibulit szeretne tartani, toleránsak vagyunk egymással. Ismeretlen emberrel persze lehet teljesen más együtt élni, de így, hogy már 9-10 éve ismerjük egymást így nem volt gond.