Műtétek miatt osztályozó vizsga/évismétlés. Mit tanácsoltok? Részletek lent.

A tanulással sosem volt semmilyen jellegű problémám. Mindig is szerettem tanulni, persze voltak olyan tantárgyak, amiket kevésbé vagy egyáltalán nem kedveltem. Ettől függetlenül meg tudtam tanulni azokat az anyagokat is, amik nem kötötték le az érdeklődésemet. Általános iskolában nyolc éven át kitűnő voltam, nem csak év végén, de félévkor is. Tavaly szeptemberben lettem kilencedikes. Egy gimnáziumot választottam, ami szimpatikus volt. Az átállással nem volt különösebb probléma, félévkor mindenből ötös voltam, kivéve a fizikát és a kémiát, melyekből négyes. Már az első félévben is hiányoztam betegség miatt, de sikerült mindent bepótolnom. Később viszont a betegség egyre rosszabb lett és már iskolába sem tudtam járni. Kétszer megműtöttek, most pedig – hogy elkerüljünk egy újabb műtétet – felírtak egy gyógyszert, ami elméletileg majd segít, de csak több hónap elteltével. A második félévben már magántanuló lettem, hiszen a betegség, a műtétek és a műtétekből való felépülés miatt nem tudtam bejárni az iskolába. Arra még csekélyebb esélyem volt, hogy ez alatt az idő alatt a kezembe kerüljön bármelyik könyvem is. Amikor kicsit jobban voltam, örültem, ha megnézhettem egy filmet, mert rendszerint csak a sötétített szobámban feküdtem – a szemem egyáltalán nem bírta a fényt, a televíziót sem. Ettől függetlenül mindkét műtét után megpróbálkoztam azzal, hogy bementem az iskolába. Sok anyagot bepótoltam és több dolgozatot is megírtam. Az utolsó hónapokban azonban már végképp nem tudtam részt venni az órákon vagy pótolni a hiányosságot, így a legtöbb tantárgyból nem tudtak lezárni. A betegség nem ért véget nyáron sem, néhány hete kaptam a gyógyszert, aminek azóta valóban érezhető a hatása, hiszen egyre több mindent tudok csinálni. Természetesen osztályozó vizsgát kell tennem, mégpedig nem is kevés tantárgyból. Tulajdonképpen a készségtantárgyakat leszámítva majdnem mindből. Amikor erről beszéltünk anyával, azt mondta, hogy ne stresszeljem magam emiatt, megpróbálhatom, és ha nem sikerül, akkor sem gáz az évismétlés, hiszen nem hanyagságból, hanem betegség miatt történne. Tudom, hogy igaza van, viszont nem tudom ennyire leegyszerűsíteni a dolgokat. Szinte egy hét múlva vizsgáznom kell és be kell vallanom, nem sok esélyt látok arra, hogy ennyi idő alatt sikerül annyit tanulnom, hogy legalább egy kettest összehozzak mindenből. Az évismétléstől meg persze nagyon félek, mert senki nem azt fogja mondani, hogy „betegség miatt megbukott”, hanem csak egyszerűen azt, hogy „megbukott”. Nem is beszélve a lenéző tekintetekről és a többiek piszkálódásáról. Tehát próbálkozom a tanulással, eddig úgy voltam vele, hogy minden tőlem telhetőt megteszek, de mi van akkor, ha ez nem elég? Úgy értem, a gyógyszer hatása még mindig nem biztosít normális mindennapokat és folytonos jóllétet, emellett meg kell említenem azt is, hogy örülök, hogy végre kezdem visszakapni a normális életemet és nem szeretném az egész nyarat (mert nekem eddig nem volt) tanulással tölteni. Igyekszem nem kétségbeesni, de napról napra jobban kikészülök. Mi a véleményetek, mit tanácsoltok?