21 évesen nem késő teljesen újraértelmezni, és elkezdeni a tanulást?

Mire elvégzem leszek 25-26 :( Más meg már ilyen korban egyetem felénél tart.

Várom a véleményeket azért.

21F vagyok

ruházati eladó a szakmám. nem szeretem.

köszi. Tudom, teljesen egyet kell értsek.

Volt egy depressziós időszakom kiközösítés, szorongás stb 5 év, amikor teljesen kimaradt a középiskola, el se tudtam végezni az érettségit, csak OKJ-n az eladóit.

Ezután kipróbáltam a felnőtt érettségit, de sajnos annyira kimerültem, hogy egyszerűen a fáradtságot nem vettem rá, hogy érdekeljen. Nem jött össze.

Az érettségis dolgok kényszer hatására voltak, mert igazából fiatal fejjel eléggé háborogtam is olyanok ellen, hogy minek kell megtanulni olyan dolgokat, amire nincs szükség...

Most érzem, hogy benőtt a fejem lágya, és saját elhatározásra mindenképp szeretnék leérettségizni. Senki sem kényszerít, se szüleim senki. nem lenne muszáj elmennem. De elakarok.

Nem vagyok valami nagy "agy" szóval tuti kell erős korrepetálás fizika, matek terén, a többiből meg tanulok napi 2-3 órát, szerintem így sikerül, hisz ha őszinte vagyok, eddig semmit se tanultam komolyabban, sőt nem is akartam a dolgot.

Az eladóival becsesztem, azt hittem a semminél jobb. De mindenhova nőket keresnek, de ha fel is vennének, hogy tartsam el a családomat havi 100 ezer forintból ha majd lesz? Én szeretnék majd családot, de eladóként nem tudom mit tudnék nekik megadni. igaz, kereskedői vénám van a felmenők miatt, már most vállalkozgatok, és próbálom beindítani, elég jól halad.

Erős két kezi fizikai munka meg kizárva, mivel sajnálatos módon nem erős a fizikumom, úgymond ilyen ács stb. sajnos nem tudok lenni.

Úgyhogy másnak 15 évesen kezdődik el a tanulás, nekem kicsit később... Hát ez van, a múltat nem tudom megváltoztatni.

Érettségi után valamilyen jó OKJ-t szeretnék, ami jó külföldön is, mert az angol nyelv az nagyon megy.

Bár igaz belevághatnék eladóival a külföldi karrierbe, de most még igencsak gyerek vagyok, hiába is komolyodtam meg. Élettapasztalatom egyenlő a nullával. Örülök ha szomszédos városba nem veszek el :))

Hát sok mindent kell pótolnom még...

Szóval az egész arról szól, hogy nem szeretném leélni az életemet ruházati eladóként...

Jövőhéten beiratkozok, könyveket elő is veszem, aztán indulhat a nagy tanulás :)

Egyedül az ismerősöket, rokonokat kell kizárnom a fejemből, mert szerintük minek erőltetek ilyen dolgokat, ha nem jött össze eddig, az ő lányuk meg fiúk már a mérnöki vagy közgazdasági egyetem padjait koptatják kitűnő eredményekkel...

Csak ők nem ismerik, hogy akkor mi volt a fejemben, sőt nem is akarják megérteni... :)

Úgy lerakni az érettségit, hogy az ember örül ha túléli a 7 órát, úgy nem lehet. Még a zsenik se tudják úgy, hogy ha azt se tudják hol vannak már az idegi kimerültségből.

Szerencsére azóta meggyógyultam, szóval nem akadály.

Szerencsére még nincs saját családom.

Keresek valami részmunkaidőt, szerencsére szüleim eltartanak még, aztán ezzel talán betudnék segíteni.

Én nem mernék ilyen végzettséggel családot alapítani, ezért is van szükségem egy új életre.

De jó hallani, hogy sohasem késő. Végülis sokan 50 évesen is elmentek még érettségizni...