Lenézitek, ha valaki szabad bölcsészetet/kommunikációt tanul?

Én nem, én is büfészakos vagyok.

Mondjuk nagyon reálos érdeklődésű vagyok, így nehéz elképzelni, hogy hogyan tudnak ilyesmit tanulni, de nekik meg az nehéz elképzelni, hogy más hogy tud természettudományt vagy műszaki dolgokat tanulni.

"Én igen. Volt hozzájuk élőben szerencsém, kultúrálatlan primitív társaság, büfé-ruhatár diplomával."

:)

nem akarok kötekedni, de az kulturálatlan. Ha már valakit annak nevezel, talán megtanulhatnád helyesen leírni a szót.

A probléma ezzel a kérdéssel az, hogy többségében frusztrált reál szakosok fognak hozzászólni, akiknek igazából gőzük nincs arról, milyen egy bölcsész szak. Ugye "művészet megbukni".

maradjunk annyiban, hogy valószínűleg egy reál szakot nehezebb elvégezni, mint egy bölcsész szakot. Persze ennek a kijelentésnek sincs sok értelme, mert mindenki azt végzi el könnyen, amiben jó.

Engem csak az bosszant, hogy általában a reálos emberek elég nagy érzelmi analfabéták, fogalmuk nincs művészetről, nem beszélnek jól idegen nyelvet, helyesen írni sem nagyon tudnak, mégis támadják folyamatosan a bölcsészeket.

Abban igazuk van, hogy sokkal több a bölcsész, de aki nem jó a reál tárgyakban, az nem mehet mondjuk BME-re. Dehát ezt lehet nekik magyarázni.

Én a végzettsége miatt senkit nem nézek le, de a tapasztalom az a reálosokról, amit már írtam.

#5 voltam.

#6: Sajnos ezt NÉHA én is tapasztalom.

Egyik tanárunk nagy koponya, nagyon érti a szakmáját. De leírja például a lakosságot úgy, hogy lakóság. Van diája, amiben 4-5 helyesírási hiba is van, különírás, egybeírás, lakóság stb.

Ez jutott eszembe a "reálosok kulturálatlanságáról".

De NEM MINDEN esetben van így!

Az értelmesebb reálosok - sokszor azok, akiknek amúgy a tantárgyak is jobban mennek - helyesen írnak, választékosan fogalmaznak.

Arról nem is beszélve, hogy például több szeret olvasni, mint amennyi nem.

A humánosok mikor fognak állatokról, növényekről, motorokról, megújuló energiáról olvasni?

A reál tábor az, aki érdeklődik a humán felé is, visszafelé alig-alig.

A humán szakosok védelmében:

Én nem bírnék annyit olvasni, különösen nyakatekert filozófiai könyveket, régi nyelvezetű könyveket majd azokról ezek után önálló véleményt alkotni oldalakon keresztül, választékos fogalmazásban.

Nem olyan egyszerű ez a dolog, hogy csak olvasni kell. Igen, csak olvasni, csakhogy sok reálos az ilyen nyelvezetű könyveket nem is tudná értelmezni, elemezni főleg nem.

Mondják még, hogy X meg Y (általában humán) szakokhoz csak s*gg kell, ergó le kell ülni és bemagolni.

Nem tudom, de nekem nem olyan egyszerű magolnom. Jobban élveztem/kevésbé szenvedtem, amikor egy adott számolós tárgyam mellé többször is le kellett ülnöm, átrágni minden feladatot többször, hogy meg bírjam érteni a részleteket, minél kevesebb homályos rész maradjon mintsem amikor egy magolós tárgyamhoz kellett leülnöm, hogy bemagoljam az anyagot. És rosszabb jegyet is kaptam a tárgyból.

Szóval szerintem nem egyszerűbb csak olvasni meg csak magolni, mint megérteni valamit...

Ha egyáltalán van értelme erről beszélni, mert mindenki abban jó, amihez 1. ért, ami 2. érdekli és amihez 3. van türelme újból és újból leülni és foglalkozni vele.

Mindkét oldal mellett és ellen szóltam, remélem kielégítően összeszedetten :)

Akkor némi ellenvetéssel élnék a reálos emberekről.

"Engem csak az bosszant, hogy általában a reálos emberek elég nagy érzelmi analfabéták,"

Laktam olyan koliban, ahol a populáció magját bölcsészek és andragógusok alkották. Akkora érzelmi és szellemi nihilt soha sehol nem tapasztaltam. Primitívek voltak, bunkók, a szexen és a bulizáson kívül SEMMI nem érdekelte őket. Másokra egyáltalán nem voltak tekintettel csak saját magukra. Ha nem lakik ott pár jogász, műszakis meg gyógyszerész akkor azt hihettem volna, hogy Mordorban vagyok valami ork faluban, mert kb. az volt a színvonal. Egy hónap után el kellett költöznöm, mert beleőrültem volna.

"fogalmuk nincs művészetről,"

Miért neked van? Mi számít művészetnek? Mennyire vagy otthon szimfonikus metál terén... A művészet egy nagyon tág fogalom. A klasszikus zenétől, a filmművészeten át az anatómiai boncolásig bármi lehet művészet. Számos reálos ismerősöm játszik hangszeren. Van aki több hangszeren is. Van aki fest és rajzol. Van aki verseket novellákat ír. Van aki Jungot olvas, én maradok Mikszáthnál. Az lehet, hogy nem tudom Tizianót Tintorettotól megkülönböztetni, de ennél sokkal fontosabb dolgok is vannak az életben.

"nem beszélnek jól idegen nyelvet,"

A jól az mit jelent? Kéttannyelvű gimibe jártam és felsőfokú angolom van. A reálos ismerőseim többségének van felsőfokú nyelvvizsgája, van akinek kettő is. Még olyan is van, aki japánul is elcsacsog.

"helyesen írni sem nagyon tudnak,"

Mea culpa, ez jogos, ez az én személyes igénytelenségem, ennél nagyobb hibám ne legyen.

"mégis támadják folyamatosan a bölcsészeket."

Nem véletlenül. Elég sokat tettek a drága bölcsészek ezért. Kezdjük ott, hogy az ember bekerül gimibe. A reál tanáraim tanítottak. A bölcsészek közül a többség ledarálta az anyagot, úgy ahogy a könyvben le van írva, és beseggeltette. Iszonyatos mennyiségű orbitális marhaságot kellett megtanulni. Már bocs, de ki nem sz.rja le, hogy melyik drága írónknak ki hányadik nője volt? Vagy ez meg az a csata melyik évben, milyen napon volt. Ezek az adatok olyanok amiket az ember ígyis-úgyis elfelejt amúgy meg manapság kb. fél perc rákeresni. A csúcs az volt amikor a drága célnyelvi civilizáció tanárom be akarta magoltatni a New Deal pontjait, mozaikszavastól mindenestül. Aztán jött a drága érettségi, HÉT tárgyból kellett érettségiznem. Nagyon kellemes volt a bölcsész okosságokat tanulni ahelyett, hogy arra koncentrálhattam volna, ami ténylegesen számít. A bölcsész ismerőseim megúszták az érettségit egy kis matekkal, és öt tárggyal. Ez nem éreztem igazán fairnek. Aztán itt az egyetem. A kolis emlékeimet már leírtam. Azóta full reálos koliban lakom. Ég és föld a kettő. Itt is vannak bunkó és primitív emberek de közel sem annyian. Beszélhetnénk arról is, hogy az ország egyik legnagyobb egyetemére járok. Az egyetemi karom a legnyereségesebb, a műszaki mellett, a nyereséget viszont ahelyett, hogy direkt megkapnánk, és a saját infrastruktúránkra tudnánk fordítani, elosztják a többi kar között. Ergo a bölcsészek az általunk termelt erőforrásokon élősködnek. Ezek voltak a pici személyes sérelmeim. Aztán lehetne folytatni, a bölcsész képzések megkérdőjelezhető hasznosságával, meg az iszonyatos túlképzésükkel Kíváncsi lennék például, hogy hány bölcsész tud a szakmájában elhelyezkedni.

Jó, most hoztál egy példát az életedből. Nyugodj meg, legalább ennyi ilyen ember van ( bár inkább több) a reál szakokon. Ha szexről van szó, akkor a műszakisoakt sem kell félteni, a jogász lányokat meg inkább hagyjuk, többségük elfelejt a földön járni. Mégis az a tapasztalatom, hogy a reálosok azok, akik szerint a művészet hülyeség, ahogy "érzelmes" informatikussal sem nagyon találkoztam még.

"A jól az mit jelent? Kéttannyelvű gimibe jártam és felsőfokú angolom van. A reálos ismerőseim többségének van felsőfokú nyelvvizsgája, van akinek kettő is. Még olyan is van, aki japánul is elcsacsog. "

Valamilyen rejtélyes okból kifolyólag mégis a reál szakokon okoz nagyobb gondot, h összekaparjanak egy középfokú nyelvvizsgát.

"Mea culpa, ez jogos, ez az én személyes igénytelenségem, ennél nagyobb hibám ne legyen. "

Csak arra próbáltam célozni, hogy kissé vicces, hogy sokszor olyanoktól olvasom, h " fúj bölcsészek", akiknek a mondataik hemzsegnek az olyan helyesírási hibáktól, amikért általánosban is egyes jár.

"Nem véletlenül. Elég sokat tettek a drága bölcsészek ezért. Kezdjük ott, hogy az ember bekerül gimibe. A reál tanáraim tanítottak. A bölcsészek közül a többség ledarálta az anyagot, úgy ahogy a könyvben le van írva, és beseggeltette. Iszonyatos mennyiségű orbitális marhaságot kellett megtanulni. Már bocs, de ki nem sz.rja le, hogy melyik drága írónknak ki hányadik nője volt? Vagy ez meg az a csata melyik évben, milyen napon volt. Ezek az adatok olyanok amiket az ember ígyis-úgyis elfelejt amúgy meg manapság kb. fél perc rákeresni. A csúcs az volt amikor a drága célnyelvi civilizáció tanárom be akarta magoltatni a New Deal pontjait, mozaikszavastól mindenestül. Aztán jött a drága érettségi, HÉT tárgyból kellett érettségiznem. Nagyon kellemes volt a bölcsész okosságokat tanulni ahelyett, hogy arra koncentrálhattam volna, ami ténylegesen számít. A bölcsész ismerőseim megúszták az érettségit egy kis matekkal, és öt tárggyal. Ez nem éreztem igazán fairnek. Aztán itt az egyetem. A kolis emlékeimet már leírtam. Azóta full reálos koliban lakom. Ég és föld a kettő. Itt is vannak bunkó és primitív emberek de közel sem annyian. Beszélhetnénk arról is, hogy az ország egyik legnagyobb egyetemére járok. Az egyetemi karom a legnyereségesebb, a műszaki mellett, a nyereséget viszont ahelyett, hogy direkt megkapnánk, és a saját infrastruktúránkra tudnánk fordítani, elosztják a többi kar között. Ergo a bölcsészek az általunk termelt erőforrásokon élősködnek. Ezek voltak a pici személyes sérelmeim. Aztán lehetne folytatni, a bölcsész képzések megkérdőjelezhető hasznosságával, meg az iszonyatos túlképzésükkel Kíváncsi lennék például, hogy hány bölcsész tud a szakmájában elhelyezkedni."

Azért sztem vhol belül te is érzed, hogy eléggé sántít az érvelésed. Tehát felesleges dolog megtanulni írók feleséget, meg egyébként is elfelejtjük hamar. Miért, amit mondjuk matematikából tanulunk, azt nem?:) Egy átlagembernek ( aki nem olyan területen dolgozik és tanul tovább) az alapműveleteken kívül mire van szüksége, vagy mit tud hasznosítani? Nem sok mindent. Logaritmust több értelme van tanítani, mint írók feleségeit? Kétlem. Arról nem is beszélve, h a tanultak nagy része pár év múlva más kiesik az emberek fejéből. Ilyen alapon ne is járjunk iskolába.

"arra koncentrálhattam volna, ami ténylegesen számít. ". Mármint neked? Hát az tényleg sok embert nem érdekel, hogy neked melyik tárgy a fontos. Neked a reál tárgyak voltak a fontosak, Bölcsész Lujzának meg a történelem/irodalom. Tudom, h frusztrálja a műszakis/reálos embereket, de az emberek többsége nem jó matekból/fizikából, és az emberek többségét nem is érdeklik ezek a tárgyak. Így persze hogy sokkal többen mennek bölcsésznek, mint műszakira. Mellesleg senki nem vitatta, h több bölcsész van, mint kéne.

És ki szerint hasznos, szerinted?:) Mégis ki a hasznos? Ha bölcsészként a mekiben dolgozom, akkor haszontalan volt a képzésem. Na de ha nyelvszakot végzek, utána elmegyek multihoz, de közben magánórákon embereket tanítanok meg angolul, akkor már nem hasznos a képzésem?:). Mi van a programozókkal, az ő tudásukhoz vajon mennyit tesz hozzá a szak, amit elvégeznek? Mert gyanítom, h előtte is tudtak programozni..Vagy hány informatikus van, aki csak a papír miatt ül vissza az iskolapadba, a családban is akad ilyen, az ő képzésük mennyire hasznos, ha már a tanított dolgok 80-90%-át előtte is tudta?

Vagy orvosképzés mennyire hasznos vajon? Az átlag magyar orvos azt sem érti, h az emberi testet egészben kell vizsgálni, és azt sem, h mi a különbség gluténérzékenység és cöliákia között, magyarán az átlag magyar orvos receptet tud írni, meg elküld ide-oda és megméri a vérnyomásod.

Továbbra is tartom, h ez a reálosok részéről frusztráció/kisebbrendűségi komplexus, ez a folyamatos bizonygatás, h ők többnek érnek, mint a bölcsészek, elég fárasztó. A bölcsészek többsége nem foglalkozik a reálosokkal.