Sokszor kinevetnek és lehülyéznek, mert nem tudok számolni. Diszkalkuliás vagyok, ezért képtelen vagyok fejben elvégezni bármiféle számolási feladatot is. Van okom szégyenkezni emiatt?

Magyarázzátok már el, hogy azért, mert valamiben nem hiszek, miért kell azt mondani, hogy ne vállaljak gyereket, vagy azt kívánni, hogy a gyerekemnek legyen ilyen baja? Azon kívül, hogy provokáljátok a másikat...

A másik oldala pedig: akinek ilyen-olyan problémája van, kap róla papírt, hogy ne kelljen tanulnia, vagy legalábbis nem értékelik. Miért is nem? Egyrészt jó, legyen diszlexiás vagy diszgráfiás, akinek emiatt nem kell írni-olvasni megtanulni, de az ilyen emberek nagy korukban hogyan fognak ügyet intézni? Nem hiszem, hogy a szüleik örökké fognak élni, hogy fogják a kezüket. Másrészről, ha esetleg munkahelye lesz, akkor majd mindent elnéznek neki, hogy ne sérüljön a lelki világa, mivel az iskolában is azt tanulta, hogy ha nem tud valamit megcsinálni, akkor kap felmentést, és nem kell utána azzal foglalkoznia? Azon kívül, hogy egy csomó lexikális dolgot megtanulnak a diákok az iskolában, azt is megtanulják, hogy mi az a munkarend, mi az a munka, mi a fegyelem, és még egy rakat dolgot, ami a későbbi munkavállaláshoz elengedhetetlen (vagy legalábbis kellene, de (mint már írtam) a tanárok többsége ilyenekkel nem foglalkozik), de ezzel csak azt tanulják meg, hogy bármikor kibújhatnak a felelősség alól.

És hogy a kérdésre is válaszoljak; ha valami nem megy, de az életben szükséges, azt igenis gyakorolni kell, de az írásképedből arra következtetek, hogy ezt a gyakorlást te úgy képzeled el, hogy a gyereket 24 órában csak íratom és olvastatom. Szülőként kötelességemnek érezném, hogy rászánjam az időt arra, hogy a gyerekem megtanuljon rendesen írni, olvasni és számolni, de ezt persze emberségesen, és arra törekedve, hogy élvezze ezeket a különórákat, és ne csak plusz tehernek érezze.

Nem várom el, hogy egyetértsetek velem, de azt igen, hogy tiszteletben tartsátok az álláspontomat, és fejezzétek be a személyeskedést, ahogyan én is megadok ennyi tiszteletet.

Lehet lepontozni.

A diszlexia stb nem hit kérdése, hanem tudományos tény. Az isten létében kételkedhetsz, mert azt nem látta senki, diszeseket tízezres nagyságrendben látnak szakemberek.

Senki nem mondja, hogy a diszeseket nem kell megtanítani írni-olvasni. Az, hogy nem értékelik őket osztályzatokkal bizonyos területeken, csak annyit jelent, hogy nem állítják őket számokra teljesíthetetlen követelmények elé, de minden másban ők is teljesítik az iskolai előírásokat. Egy bénát ha a fene fenét eszik, akkor se fogsz megtanítani járni, teljesen függetlenül a befektetett időtől.

Fix, hogy azóta se olvastad el a mellékelt szakirodalmat.