Milyen diákokat "szeretnek" a tanárok? Vagy milyen a jó diak a tanarok szerint?

Engem a legtöbb tanár szeretett. Igazából két dologban különböztem a többiektől:

Dolgoztam órán, azaz ha valamit nem értettem, megkérdeztem, ha kérdezett, jelentkeztem.

Annak, hogy ezt szereti a tanár, egyszerű magyarázata van: az ember szeret úgy dolgozni, hogy a munkájának értelme van. Ha kiállsz két tucat ember elé és el akarsz mondani nekik valamit, elég pocsék érzés, ha azt látod, hogy valójában senki nem figyel rád, csak beszélsz a levegőbe.

A másik pedig az, hogy mindig értelmeztem, amit elmondott, átgondoltam, és ha valami nem volt tiszta vagy ha nem értettem egyet a tanárral, akkor mindig jelentkeztem. Na persze ez kicsit stréberes, de ezt is szerették, hiszen halál unalmasak azok a gyerekek, akik csak visszaböfögik neked a száraz anyagot, de egy önálló gondolatuk nincs.

Persze ehhez kell egy megfelelő hozzáállás is: többször előfordult, hogy már a többiek mondták hogy ne jelentkezzek már megint, mert ciki. Matekóra volt, nem értettem valami tételt. Megkérdeztem őket, kiderült hogy ők sem értik. De azért senki nem jelentkezett volna... mindenesetre a tanár egész órán azt az egy tételt magyarázta nekem, és nem úgy tűnt, mintha zavarta volna, hogy valaki fel akarja fogni, amit elmond.

Olyan is volt, amikor egyszerűen összevitatkoztam a magyartanárral, mert egy szó helyesírásában nem értettünk egyet. Egész órán keresztül ezen vitáztunk, de érveket felsorakoztató vita volt. Utána kezdett el határozottan pozitívan viszonyulni hozzám, mert hát nem túlzottan jellemző, hogy valaki ki mer állni magáért: a legtöbb diák ha a tanár azt mondja, hogy nincs igaza, meghunyászkodik akkor is, ha egyébként a tanár téved.

(Egyébként a hab a tortán az, hogy nekem volt igazam. Pedig az óra vége felé már magam se voltam biztos benne :D)