Ti mit csinálnátok egy ilyen diákkal?

Gondolom, azért haldoklik az unalomtól, mert már az első pár pillanatban megérti, amit a tanár a többieknek jóval hosszabb, akár órákon keresztül ideig magyaráz. Emellett szerintem úgy gondolja, felesleges jelentkezni vagy felelni, hogy ne vegye el a többiektől a lehetőséget, mert ezzel ők egyáltalán nem fejlődnek, de az említett diák sem. A tanár nem haladhat gyorsabban miatta, míg az osztálytársai az alapokat sem értik. Nekem például általánosban volt egy időszakom, amikor szinte azonnal bekiabáltam a válaszokat, míg a többiek szinte fel sem fogták a kérdést. És ez természetesen nem tetszett senkinek, ezért korán le is szoktam róla. Mostanra már van hogy direkt nem szólalok meg egyes órákon, csak ránézek a tanárra jelezve, hogy tudom a választ. Ő tudomásul veszi ezt, szerintem még értékeli is, és vár a többiekre. A versenyekre pedig csak annyit tudok mondani, hogy rengeteg oka lehet, amiért nem akar menni, így látatlanban lehetetlen megmondani.

Személy szerint talán azért vagyok hajlandóbb, mert tudom, hogy nincs más esélyem, csak a tanulás. Kissé szegény, ingatag anyagi helyzetű családba születtem, de nekem céljaim vannak: mégpedig az orvosi. És tudom, hogy az nem lesz fájdalommentes folyamat semmilyen szempontból.

Tehát én azt mondanám, hogy kell valami motivációt találnod, ami kizökkenti ebből az állapotból. Általánosban nekem az volt a motivációm, hogy felvegyenek az áhított középsuli áhított osztályába, most meg az, hogy majd bekerüljek orvosira vagy akárhova, ha meggondolom magam (amit egyébként kétlek) :)

hát én 12 évig kitűnő voltam, most érettségizem. én se voltam az a példamutató diák, aki egész órán jegyzetel. bevallom volt amikor el aludtam néhány magyar órán, vagy hónapokig nem jegyzeteltem, csak telefonoztam egész órán.

ettől még írhat az ember ötös dogát. minthogy lehet hogy valaki figyel, de mégis rossz dogát ír...

és igen, van amikor baromi unalmas volt és már pl matekból 600.adjára vettük a gráfokat, ami véleményem szerint a legkönnyebb anyagrész.. és ilyenkor jó hogy unatkozik az a diák aki már érti stb...

az hogy versenyekre jár -e valaki, az meg hadd legyen már az ő dolga. engem is próbált pár tanár küldeni. ha akarok majd megyek, ha erőltetve van, nem olyan...

kérdező, ha tanár vagy, akkor örülj neki hogy van egy jobb képességű az osztályodban. és ne felejtsd el, hogy attól hogy jó a tantárgyból, még nem biztos hogy érdekli, vannak céljai vele..

és foglalkozz a magad dolgával

Attól még, hogy kitűnő tanuló, korántsem biztos, hogy élvezi az iskolát. Teljesíti a feladatát, vagyis tanul, de az óra nem érdekli, mert otthon is meg tudja tanulni az anyagot, meg tudja oldani a feladatokat, nem kell neki hozzá társaság. A versenyre nem járáshoz a saját példámat tudom hozni: egyáltalán nem adagoltak belém versenyszellemet a gyárban, senkivel nem akarom összemérni vélt vagy valós képességeimet, mert nem vagyok sem jobb, sem több másoknál. Rettenetesen gyűlöltem, hogy kötelezően küldözgettek versenyekre, és egyik tanáromat sem érdekelte, hogy nem akartam menni. Amit kellett, megtettem: bemagoltam az anyagot, kérésre visszamondtam, és ha ezen felül különprogramokat csináltak nekem, azt nagyon nem vettem jó néven.

A fő kérdésre válaszolva, hogy mit csinálnék vele: békén hagynám. Ilyen a személyisége.