Van itt valaki, aki azért idegeskedett, hogy mi lesz, ha felveszik? :S

30 vagyok, van már diplomám, és szeretem is a szakmámat.

Mégis úgy alakult, hogy idén jelentkeztem egy másik alapszakra (erre a szakra régebben is jelentkeztem, de akkor nem vettek fel). Most nagyon úgy tűik, hacsak nem szúrom el nagyon az emelt érettségit, akkor felvennének.

Tegnap viszont elkezdtem parázni, mi lesz, ha tényleg felvesznek, vajon nem őrültség-e belevágni? Belevágjak-e, hogy "kövessem az álmom" vagy inkább "nőjek fel", és mondjak le róla? (Anyagi tervem van mindkét esetre, nem ezen múlik. Az sem idegesítene, hogy idősebb lennék a csoporttársaknál. A hallgatói létformát is szerettem. Nehéz szak lenne, de szerintem bírnám (bár ebben nem lehetek biztos, ugye). A család teljesen rám bízza a döntést. Persze szokatlanul "öreg pályakezdő" lennék, de így is lenne még vagy 30 évem az "új" szakmában - feltéve, hogy találok első munkahelyet:S)

Persze nem itt kérek tanácsot, csak talán jót tesz, ha kiírom magamból, és talán más is volt már hasonló helyzetben (legalább annyiban, hogy félt az ismeretlentől és elbizonytalanodott, jó döntést hoz-e), és erőt meríthetnék mások tapasztalatából, és akkor végre újra az érettségire koncentrálhatnék:))