Csak en szenvedtem ennyit a matematikaval annak ellenere, hogy elvileg nincs semmi bajom?

Én is így voltam. 9.-ben megakartak buktatni, magántanár, diszkalkulia vizsgálat ami negatív lett. Meglett a kettes. 10.-ben félévkor meg is vágtak. Heti több órában magántanár, dolgozat kikérés, gyakorlás. Év végén kettes. Végig ketteskéim voltak matekból, miközben más tárgyat tanulás nélkül kiráztam a kisujjamból.

Kettes lett az érettségim is belőle, azóta egyetemista vagyok, hála az égnek matekot csak ritkán látok.

Hasonló, de ennyire nem rossz a helyzet nálam. Matekból hármas vagyok, a többiből egész jó. Nem járok magántanárhoz, mert van családtagom, aki korrepetál.

Én csak kitartás tudok kívánni, és közös reményt a kettesben érettségikor! :D

Azért nem mindenki van ezzel így. Az én esetem pont ellentétes a tiéddel:

Nekem kicsi elsős koromtól fogva a legkönnyebb óra a matek volt. Alig vártam, mert sosem kellett tanulnom rá.

Egyszer elmondták, mi a cucc, aztán csak aszerint meg lehetett fejteni a feladatokat. Én mindig egyfajta rejtvényfejtésnek tartottam a matekot, amire nem kell lexikálisan tanulni, csak megy és kész.

Asszem ötödikben félévkor 4-es voltam, de ez csak egyszer fordult elő.

Gimiben nem matek szakos voltam, heti 3 matekórám volt, de olyan könnyen ment, hogy 11-ben megvertem a tagozatosokat az OKTV-n :) (Ja, ez az ELTE Radnóti volt.) Ekkor ajánlották erősen a matek tagozatra való átmenetelt. Az utsó évben kb. októbertől nem is kellett (lehetett) matekórára járnom, mert teljesen megvolt minden. De tagozatos órákra sem. Csak a dolgozatokra kellett bemennem, hogy legyen mire osztályozni.

Szóval nekem szerencsém volt, nálam ez egy születési "hiba". Teljesen együtt érzek veled, és kitartást kívánok.