Miket javasolnátok az utolsó, végzős, érettségi előtt álló évemhez?

Én most érettségiztem, de már érzem, hogy mit kellett volna másképp csinálnom.

Év elején már el fogják kezdeni nyomatni a pontszámítás, és a felvételi szabályokat, meg minden ilyesmit.

Mivel a pontszámítás egyik módjához szükségesek a tanulmányi pontok, ezért erre nagyon figyelnék. Rengetegszer volt, hogy inkább gépeztem, vagy csak feküdtem:D, és nem tanultam 1-1 tz-re, merthogy majd úgyis duplázni fogok, pedig a tanulmányi pontok begyűjtése szinte a legegyszerűbb, nem hagynám, hogy ezen bukjak el, és megelégedjek a négyessel, holott simán tudtam volna az 5-ös szintet is hozni.

Ami még fontos, hogy nem hagynám magam idegesíteni, hogy mindjárt itt a jelentkezés, amikor még január sincsen, és nyugodtan, minden egyes szakot átnéznék, nálunk sajnos az ofő befolyásolt néhány embert, ezért volt, aki el sem mondta neki, hogy mit tervez, mert akkor beleszólt volna, hogy milyen sorrendben jelöljön. Jól gondold majd át, mert ezzel is éveket spórolhatsz, ha szeretni fogod, amit tanulsz.

És amit nagyon bánok, hogy amikor elmondták pl a magyar tételeket, vagy kijöttek az emelt témakörök, nem kezdtem el azonnal kidolgozni, vagy legalábbis felírogatni, hogy mi hol található, mondván, ó még 2 hónap, 1 hónap, 3 hét van addig..

Így utolsó héten kellett kidolgoznom 40 tételt, és meg is tanulni őket, és a fáradtság persze nagy úr volt, sokkal jobban is tudtam volna teljesíteni, ha ezeket már korábban kidolgozom, és utolsó pillanatban csak átolvasni kell, nem meg is tanulni, így szinte nem volt időm aludni.

Az ilyen apróságok, mint a szalagavatóra nincs párod, meg kivel ballagj, tehát a szokásos végzős programok se bosszantsanak, minden oké lesz, nálunk is mindenhol az utolsó pillanatban fixálódott mindent, és nagyon jók voltak a programok, ezekben azért igyekeznék majd részt venni, de nem rágörcsölni, hogy nincs ruhám-nincs párom, mert mi ezt csináltuk már nyáron is sajnos.:D

Szóval most jól beosztanám az időmet, átgondolnám a jelentkezést, és sokkal jobban tanulnék.

Hát, szerintem egy dolog igazán fontos: hogy élvezd. :)

A felvételit érdemes az első pillanattól nagyon tudatosan csinálni. Tényleg, szerintem az, hogy ez az utolsó éved hogy telik, nagyrészt azon múlik, hogy mennyire érted, hogy mi folyik körülötted, és te mit miért csinálsz. Nekem rengeteg osztálytársam volt, aki ész nélkül tepert folyamatosan, tanultak mindent, ami épp a kezükbe került, aztán sokuknak sikerült, de olyan is volt, aki nagyot csalódott a végén, hogy nem is volt értelme, nem vették fel sehova. Pedig én a legtöbbjüknél azt láttam, hogyha kicsit többet gondolkodnak az eszetlen tanulás előtt, meglehetett volna. Mert nem szabad pl. egyik vagy másik pontszámítási módszerhez ragaszkodni. Elmondták a tanárok csilliószor, hogy mondjuk duplázásra hajtani milyen felelőtlenség, én azt gondolom, hogy át kell gondolni, de igenis van olyan eset, ahol nagyságrendekkel biztonságosabb duplázásra menni, mint sima pontszámításra, és teperni a jegyekért ötféle órán. Pontosan át kell tudni látni a pontszámítási rendszert, és kiszámolni magadnak a pontokat (felvi.hu kalkulátor tilos! Teljesen jól működik, csak éppen abba alig látsz bele a használatával, hogy min kell javítanod, hogy a legkevésbé belehalással a legjobb pontszámot érd el.) Ami meg nem fontos, azt el kell tudni engedni szerintem. Mert senkit nem fog érdekelni egy év múlva, hogy mondjuk filozófiatörténetből kettes voltál-e vagy ötös, de azt lehet, hogy bánod majd, ha nem vesznek fel egyetemre, mert más, kevésbé fontos tárgyakra tanultál. De annak sem látom túl sok értelmét, ha valaki egy nagyon alacsony ponthatárú szakra készül, mégis agyontanulja magát. Szerintem akadnak az életben értelmesebb kihívások is, mint hogy ilyenolyan jóra írd az érettségit, csak mert mért ne. :D

Én például dupláztam. Nálunk két fontos tárgyból is nagyon nehéz volt ötöst szerezni (szemléltetésül: matekból egész suli alatt 3-as és 4-es osztályzat között ingáztam, majd órákon kívül semmi plusz tanulással 95% lett a középszintűm), sokkal jobban megérte. 460 pontom lett, és felvettek az általam elsőként megjelölt helyre.

De nem ez a fontos, hanem az, hogy sosem vesztettem el a fejemet, hogy úristenmileszbelehaloknemfogmenni, hanem tudtam élvezni mindent, ami történt, mert:

- tudtam, hogy pontosan mit kell elérnem, hogy felvegyenek, és azt is tudtam, hogy ehhez napra lebontva mit kell tennem, hogy sikerüljön

- tudtam, hogy annak ellenére, hogy mindent megteszek, hibázni emberi dolog, és ha nem vesznek fel, akkor sincsen semmi. Mert tényleg nincs. Én nem is értem, hogy emberek miért rettegnek tőle, hogy ki kell hagyniuk egy évet, egyszerűen annyi, de annyi szuper dolgot lehet csinálni, amit egyetem mellett nem, és tényleg, rengeteg lehetőség van egy ilyen évben! Nekem igazából már terveim is voltak, hogy miket lehetne még megtanulni, kipróbálni, megcsinálni, ha nem vennének fel, és ezek szuper dolgok voltak, lelkesítettek, emiatt nem volt folyamatos nyomás a vállamon.

Rengeteg dolgot csináltam a tanulás mellett, talán többet, mint bármelyik évben korábban. Nem bántam meg. Sokat voltam a barátaimmal, emberek között, buliztam is, tanultam mást is, csak úgy érdeklődésből. Maradt erre időm, mert a felvételibe nem fektettem több energiát a szükségesnél, és ez a sok tapasztalat is csak azt erősítette bennem, hogy hiába sulykolják az emberbe, hogy ez a világ legfontosabb dolga, az érettségi meg az élet egyik legnagyobb akadálya, amit meg kell ugrani, igazából majdhogynem jelentéktelen. Tényleg egész mókás bír lenni, mikor egy-egy ember szeptember-október táján bekapcsol a "Ne is szólj hozzám, én idén ÉRETTSÉGIZEM!!!"-módba, de valahogy amikor mélyszegénységben élő gyerekekkel, vagy a rég egyetemista barátokkal beszéltem, akkor azért ebből az egóból muszáj volt visszavenni valamennyit. :D

És a tizenkettedikből annyi dolog van, amit érdemes kiélvezni... Én pl. azt hittem, a szalagavatót utálni fogom, de nagyon-nagyon jó volt. Utolsó osztálykirándulás, utolsó év az osztállyal, rengeteg lehetőség közös programokra, a megváltozott viszony a tanárokkal, a ballagás, meg még nagyon sok dolog, amiket felsorolni sem lehet...

Mindenesetre nekem eddigi életem legszebb éve volt, sűrű, de emiatt tartalmas is. :)

Hjajj, boccs a rettenetes hosszú válaszért, és kívánom, hogy neked is hasonló legyen, sok sikert, és sok örömet! :)