Miért kell megtanulni ugyanazokat verseket, miért kell ugyanazokat a könyveket kiolvasni 30 vagy több éve? (Nem azért kérdezem mert éppen egyest kaptam a Walesi bárdokból csak kérdezem).

Abszolút semmi értelme. Olyan időkben találták ki ezeket az oktatási irányelveket mikor még Nemhogy nem a zsebünkben elfért az emberiség teljes tudása, hanem mikor még a számítógép még gondolat sem volt.

Az egészet újra kell terveni, a magolást kidobni, és a logikát, kompetenciát fejleszteni.

Semmi szükség a lexikális tudásra, amit használ az ember(vagy csak szimplán érdekli) az úgyis megmarad

Verstanulásnak igenis van értelme, többek között az, hogy fejleszti a memorizálást, és mi másból tanulnál meg előadni, ha nem ebből.

Egyébként a mai oktatási rendszer úgy fél az újításoktól, mint a tűztől, nem véletlen, hogy más országok már rég elhagyták a régi rendszerek tanítási sémáit, mi pedig még mindig itt tartunk ("poroszos" nevelés). Ehhez még hozzájön az, hogy a sok felesleges adminisztrációval leterhelik a tanárokat, így ha lenne akármilyen igény valamilyen változásra, úgyis csak évszázadok múlva verne gyökeret, mivel az alulfizetett, alulértékelt és túlterhelt tanároknak sem idejük, sem kedvük nem lenne új módszerek kipróbálására, mivel abba maguknak is bele kellene tanulniuk.

A Walesi bárdok pedig egyáltalán nem nehéz, 5-6-szor elolvassa az ember, már majdnem tudja is. Majd ha Avantgard verseket kell tanulni, amikbe egy darab írásjelet nem raktak, és neked kell értelmezni, hogy hol mit és hogyan mondj, akkor lehet óbégatni.

Szomorú vagyok, nekem a Walesi bárdok az egyik kedvenc versem, és ha politizálni szeretnék, azt is mondhatnám, hogy megint aktuális a mondanivalója.

Az tény, hogy az oktatás kissé elavult, és nem teljesen átgondolt. Például kilencedikben a diákok eposzokkal kezdik az irodalomtanulást, aminek nagyon nehéz a nyelvezete, hiába irodalomtörténetileg az mindennek az eleje, nem feltétlenül biztos, hogy egy átlag 14 éves meg tud velük birkózni, és/vagy élvezi azok olvasását. Annak ellenére, hogy jók.

A verstanulás hasznos, magukat a verseket, különböző korok műveit ismerni jó és illő, a középiskolai kötelező olvasmányok közül meg nem egy már egészen élvezhető is. A baj inkább ott van, amikor a diáknak a korának nem megfelelő verssel vagy könyvvel kell megbirkóznia, például másodikban a Kincskereső kisködmön vagy hetedikben A kőszívű ember fiai.

A magam részéről nekem a verselemzéssel voltak problémáim, mert tizenévesként máshogy értelmeztem a verseket, mint ahogy egy felnőtt (a tanár vagy a tankönyv szerzője).

Problémát jelent az is, hogy sokszor nincs idő a tananyagra, mi középiskolában például nem jutottunk végig az anyaggal, és az utolsó öt irodalomtételt már egyedül kellett kidolgoznunk. Szintén probléma az is, hogy szinte kimarad a kortárs irodalom, legyen az szépirodalom vagy szórakoztató irodalom, bár, azt hiszem, általános iskolában egyre inkább próbálják belevenni a tananyagba kortárs irodalmat, így kerül bele Nógrádi Gábor, Berg Judit, Lackfi János is.