Egyetértetek azzal a felfogással, hogy az oktatás megreformálása lenne az egyetlen mód ahhoz hogy normális országban (világban) éljünk?

Nem az egyetlen mód, de egy nagyon fontos alapköve lenne. Sok év, talán évtized múlva hozná meg a gyümölcsét, ezért önmagában kevés lenne.

Más kérdés, kinek, mit jelent, hogy normális ország...

Költözések miatt több általános iskolába, és gimibe jártam. Én azt tapasztaltam, hogy nem mindenhol volt ugyan olyan tanulni. Beilleszkedés sose ment rosszul, leginkább a tanárokkal vagy a házi renddel voltak problémák. Volt olyan hely, ahol a mobil telefont, és a suli wifijét is lehetett használni. Rengeteg órán lehetett használni telefont. Volt hogy a tanárok mondtak egy weboldalt, és onnan kellett információt gyűjtenünk xy dologról. Nagyon élveztem, és sok dolog amit így ki jegyzeteltem, tanulás nélkül megmaradt a fejemben. Volt olyan suli, ahol rengeteg csoport munka volt. Itt már év elején a tanár alakított csoportokat, és mindig ugyan azok a csolortok voltak. A csoport munka végeztével, egy személy kiment, és elmondta hogy mit csináltunk, de ez a személy mindig más volt. Itt rengeteg kreatív feladatokat, és elgondolkodtató feladatokat csináltunk. Imádtam. Szóbeli érettségiben ez rengeteget segített. Tudtam mit mondjak, hogyan, és nem is izgultam közben. De ugyanakkor voltak olyan sulik, ahol csöndben kellett ülni, és amit diktált a tanár, azt írni. Nem mondom hogy itt nem tanultam semmit, de ez nem volt élvezetes. Rühelltem ott suliba járni. Telefont nem lehetett használni csak szünetben. Osztálytársakkal csak szünetekben tudtam beszélni, mert órán nem lehetett. És a szabadidőm edzések mellett, a tananyag magolásából állt. Nem vagyok pedagógus, nem értek a tanításhoz sem. De egy dolgot megtapasztaltam. Ha egy suli túl szigorú. Az a suli teli van stesszelő gyerekekkel, akik egész nap unatkoznak, írnak több oldalt, alig kommunikálnak egymással, és idegeskednek a jegyeiken. Még a megengedőbb, modernebb sulikban, sokkal felszabadultabbak, vidámabbak a diákok. Szeretnek tanulni, és jóba vannak egymással.

Én úgy gondolom, fejlődnie kéne az oktatásnak. Elég lenne szimplán annyi, hogy a tanórákat "diák barátabbá tesszük". Természetesen tudom hogy kell a szigor. De a szigornak nem abban kéne megnyilvánulnia, hogy a gyerekek (elnézést a kifejezésért) kussban ülnek órán, és diktál a tanár 2oldalt, meg se hallgatja a diákokat, és nem csináltat velük kreatív feladatokat. Lehetne kicsit fejlődni a korral. De ez csak saját vélemény. 21/f

Ezt a mostani rendszert ki kellene vágni a francba. Rossz a módszer, rossz a felfogás, a produktum emiatt elkeserítő.

Szemléletváltás kell, az iskola, a tanulás hosszú távú befektetés mind a tanulónak, mind az országnak. Ma sajnos hiányzik az innováció, elfojtják a kreativitást, nincs tehetséggondozás. Egy Lamborghinivel nem lehet a hepehupás, salakos úton menni, ugyanakkor a négyökrös szekeret nem az autópályán kellene hajtani, mert visszafogja a Lamborghiniket.

Rengeteg pénzt kellene belepumpálni az oktatásba, célirányosan. Hosszú távon nem létezik jobb befektetés, mint a tanulás.