Milyen szakra jártok?

Pénzügy mester

Nem bántam meg

Nem utálom, de nem is kimondottan szeretem, inkább muszájból végzem el, mert PhD-hoz előbb kell egy mester

Mérnökinfo pannonon, legjobb döntés volt életemben.

Előző sulim amit félbehagytam nyme földmérő mérnöki volt (mostmár óbudai). Szörnyű volt, fas*fej szakmai tanárokkal, akik még arra is vetemedtek, hogy beszóljanak az embernek de úgy, hogy az még hallja is, amikor passziváltatás utáni aláírás után elsétáltam tőlük.

Hogy miért szeretem a mostanit? Úgyérzem, ez áll hozzám a legközelebb. Jófejek a tanárok, és jó a társaság. Nem mellesleg dupláját (vagy tripláját) fogom vele keresni, mint amit egy földmérő keres kezdőfizetésként.

Először egy mérnöki szakra jártam. Őszintén nekem kb. halvány lila gőzöm nem volt 18 évesen, hogy hova szeretnék jelentkezni, de szorgalmas voltam amúgy és jól tanultam, így kiválasztottam ezt a szakot, mert két olyan tárgy kellett ide, amiket az átlagnál jobban kedveltem, plusz a szakleírás és a nyílt nap alapján is szimpatikus volt. Aztán úgy alakult, hogy az első nap első előadásán éreztem, hogy ez így nem lesz jó...Pedig a társaság nagyon jó volt, jól éreztem magam, de életem legjobb döntése volt, hogy ott mertem hagyni. Aztán még mindig nem tudtam pontosan mit szeretnék, csak hogy inkább emberekkel foglalkozni, mint laborban lenni, vagy mérnökként dolgozni. Végül az orvosin kötöttem ki, és teljesen más érzés, mint az előző szakon. Sokkal inkább kiteljesít, motivál, el sem tudom máshol már képzelni magam. Persze vannak árnyoldalai bőven, az egyetemnek is (sok felesleges infó, profok akik megaláznak), később meg a munkának is. De úgy érzem ebbe tudnám beletenni a szívemet-lelkemet.

Láttam amúgy ellenpéldát(közeli rokon), aki nem hagyta ott azt a szakot, amit amúgy utált, csak 6 év múlva, és eléggé megbánta, hogy ennyi időt elcseszett. Szóval én abszolút azon a párton vagyok, hogy ha valakinek nem jön be az első tipp, akkor változtatni kell, minél előbb.

Általános orvosi.

Nem bántam meg, mindig is ez volt az álmom.

Azért szeretem, mert illik a személyiségemhez, és végre olyan dolgokat tanulhatok, amik valamennyire érdekelnek is. Ha meg valami nem érdekel, akkor is tudom, hogy legalább közelebb visz a célomhoz. Amiért nem szeretem, az az idegőrlő vizsgaidőszak, vizsgánként 100+ tétellel, amiket csak egyszer elolvasni is 10-12 óra, nemhogy még meg is tanulni. :D

Jogász szakra jártam, szerencsére nagyon szerettem és végig motivált voltam. A dr. pedig gyerekkori álmom volt...ez a két betű iránti vágy minden vizsgaidőszakon és nehézségen átsegített :-) Nagyon fontos volt olyan képzés aminek a végén ez a két betű a nevem elé kerül...az orvosi/gyógyszerészeti - én időmben még nem kaptak dr.-t a "patikusok" - állatorvosi, fogorvosi kilőve, mivel biológiából négyes voltam kémiából szintén a fizika meg döcögve ment, ahogy a matematika is. Phd-t túl macerásnak éreztem hiszen diploma után még tanulni meg publikálni meg két nyelvvizsga...rengeteg idő...ráadásul max történelem doktora lehettem volna, viszont tanítani soha nem akartam és a töri max régészként jöhetett volna csak szóba, ásatások külföldön és riportfilmekben szereplés a national geographicon :-)

Na szóval maradt a jogász kizárásos alapon :-) és még doktor is lettem :-)

Még nem sikerült jelentkeztem sehova - pedig már a nyáron elterveztem a GYÖKERES pályaorientációt (hitoktató.)

Középkorú vagyok - ebben az életkorban jóval több megoldani való életfeladat jut egy embernek, mint kora fiatalságában. (Jó esetben persze.