Oldhatósági szorzat? Káosz.

Az oldhatósági szorzat valójában egy speciális egyensúlyi állandó.

Csapadékok is szolgáltatnak ionokat vizes oldatban, csak kismértékben. Például az ezüst-kloridra felírt egyensúly:

AgCl ↔ Ag+ + Cl-

Az egyensúlyi állandó:

K = [Ag+] [Cl-] / [AgCl]

Mivel az ezüst-klorid csapadék akkora mennyiségben van jelen hogy gyakorlatilag változatlan "koncentrációt" képvisel, így megegyezés szerint ennek koncentrációját (pontosabban aktivitását - ez már egyetemi szint) önkényesen egységnyinek vették, azaz

[AgCl] ≡ 1 mol/dm3

Ezáltal az egyensúly fölírása a következőképpen módosul és új jelet és megnevezést kap, ezek az L és az oldhatósági szorzat:

K [AgCl] ≡ L = [Ag+] [Cl-]

Az egyensúlyból egyértelműen következik, hogy az ezüst és klorid ionok koncentrációja megegyezik:

[Ag+] = [Cl]

Így az olhatósági szorzatra fölírható:

L = [Ag+] [Cl-] = [Ag+]^2

Ebből már adódik az ezüs és klorid ionok koncentrációja:

[Ag+] = [Cl-] = √L

Megjegyzés: Ca3(PO4)2-re már kicsit más a matematika, de az elv ugyanaz. Később kitérek erre is...

Ca3(PO4)2 ↔ 3 Ca2+ + 2 PO4(3-)

A foszfát ion koncentrációja 2/3 szorosa a kálcium ionénak (2/3 x 3 = 2):

2/3 [Ca2+] = [PO4(3-)]

így az oldhatósági szorzat:

L = [Ca2+]^3 [PO4(3-)]^2 = [Ca2+]^3 (2/3 [Ca2+])^2 = 4/9 [Ca2+]^5

A kálcium ion koncentráció:

[Ca2+] = (9/4 L)^(1/5)