Milyen okok vezettek a világosi fegyverletételhez?

Csak el kell olvasnod.

[link]

Nem tudom, manapság hogy mennek a dolgok, de az én időmben az ilyen kérdésekre a tankönyv leckéjében találtam válaszokat. Sajna, törikönyveimet elpakoltam már, hogy úgysem lesz rá többé szükségem, arra meg nincs időm, hogy linkeket keresgéljek (a Wikit meg úgyis megtalálod nélkülem, gondolom)

Nagyon halványan rémlenek ilyenek, hogy

- az ország gazdasági nehézségei (Kossuth bankó elértéktelenedése)

- nemzetiségek elfordulása (későn jött a nemzetiségi törvény)

- ellenség túlereje (osztrákok oroszoktól kérnek s kapnak segítséget)

- külföldről sem kapunk támogatást, nem ismerik el az önálló magyar államot ("európai egyensúly fenntartása")

- belső ellentétek...

Szerintem olvass bele abba a tankönyvbe újra, valami hasonlókkal kell találkoznod (ha nem, akkor joggal szidják a mai tankönyveket, és tedd ki nyugodtan papírgyűjtésbe)

Sok sikert, szép napot!

Görgei a folyamatos vereségek hatására döntött úgy hogy inkább befejezi a harcot, ugyanis az óriási túlerőben levő oroszokat legyőzni lehetetlen lett volna és csak azért megtámadni, mert miért ne, az több ezer akár több tízezer ember életébe került volna, akiket így megmentett.

A másik, hogy egyértelmű volt az osztrákok megtorlása így célszerűbb volt az oroszokkal megtárgyalni, hátha azok a fegyverletétel következtében tudnak szavatolni bizonyos jogokat.(szabad elvonulás, stb.)

Végül ezek elvi okokból sem valósulhattak volna meg, ugyanis Miklós cár a mi kedvünkért sem húzta volna ki a gyufát a Habsburgoknál, mert a Szent Szövetséget a forradalmi eszmék miatt a legnagyobb igyekezettel próbálták fenntartani.

1849. május 21-én a honvédek visszafoglalták Buda várát Hentzitől, ezzel gyakorlatilag összeomlott a Habsburgoknak az a terve, hogy leverjék a magyarok törvényes forradalmát és önállósuló törekvéseit. Sőt, 1849 májusára minden fronton győztek a magyar erők, a Délvidéken és Erdélyben is.

Ferenc József ezért kényszerű lépést tett, a Szent Szövetségre hivatkozva az oroszoktól kért segítséget, beismerve ezzel, hogy egymaga nem tudja leverni a magyar szabadságharcot. Miklós cár el is küldött egy 200 ezer fős orosz hadsereget Magyarországra, amivel lényegében megpecsételte a szabadságharc sorsát.

A magyar erők egyedül a Habsburgokkal (és az ő oldalukon harcoló nemzetiségi népfelkelőkkel, határőrökkel) még elboldogultak, és ahogy írtam, le is győzték őket, ami már önmagában sem volt egyébként egyszerű, hiába hajlamos az utókor csak a tavaszi hadjárat dicsőséges csatárira emlékezni, a háttérben rengeteg logisztikai baklövése a magyaroknak, a sereget alig tudták ellátni lőszerrel, sokszor az élelmiszerellátás is akadozott. De volt egy ennél is nagyobb probléma, mégpedig az egyes hadseregeket vezető tábornokok önállósága, hogy nem voltak hajlandóak egy felülről vezetett, egész országra érvényes, átfogó katonai elgondolásnak alávetni, hanem mindenki autonóm módon vezette a maga kis hadjáratát. Erdélyben Bem elszigetelte magát az ország többi részétől, gyakorlatilag egy "saját" háborút vívott a háborúban, és semmilyen kapcsolatot nem tartott a többi hadszíntér erőivel, a magyar hadügyminiszternek pedig nem engedelmeskedett (ezeket csak azért nézték el neki, mert sikeres volt katonailag). Talán ő a legextrémebb példa, de a többi tábornokra is többé vagy kevésbé igaz volt ez. Ami ennél is komolyabb probléma volt, hogy egyes tábornokok között óriási konfliktusok voltak, és sokszor direkt keresztbe tettek egymásnak. Pl. Buda ostroma majdnem egy hónapig tartott, mert Görgey nem rendelkezett megfelelő ágyúkkal, ezért megkérte a Komáromot védő Guyont, hogy Komáromból küldjön neki ostromágyúkat. De mivel Guyon gyűlölte Görgeyt, ezt a kérést nem teljesítette, és ahogy tudta, gátolta is, amivel két hetet csúszott az ostrom, két hét pedig egy hadjáratban óriási idő!

Tehát amikor megérkeztek az oroszok a keleti határra, akkor azzal találtuk szemben magunkat, hogy eddig nagy nehezen legyőztük az ellenséget, mire az ellenség száma hirtelen megduplázódott! Bemnek 15-20 ezer katonája volt Erdélyben, az oroszok 50 ezret küldtek ellene. A magyar fősereg (aminek nem tudták eldönteni, ki legyen a főparancsnoka, végül Dembinszky lett...) kb. 70-80 ezer főt számlált, amivel szemben Haynau kb. ugyanennyit vonultatott fel. Keleten pedig egy 130 ezer fős orosz sereg támadt, ez ellen Kossuth Görgeyt küldte 30 ezer fővel.

Az ellenség célja a főváros elfoglalása, erőik egyesítése és a magyar főerők megsemmisítése voltak, ennek érdekében nyugatról Haynau, keletről az orosz főerők a főváros felé nyomultak (közben a Délvidéken a szerbek részéről is újrakezdődtek a harcok...).

A magyar fél ekkorra leszámolt azzal, hogy a háborút katonai szempontból győzelemmel fejezi be. Az új cél az volt, hogy Haynaut győzzük le, mert ha az osztrákokat ismét legyőzzük a harcmezőn (aminek volt is reális esélye a tavaszi hadjárat eseményei után), akkor az oroszokkal történő vereség után mégis van aduász a kezünkben, és nem teljesne megvert félként ülünk tárgyalóasztalhoz, tehát nem feltétel nélküli megadással fejezzük be a háborút. Ezért vezényelték a magyar fősereget Haynau ellen, Görgeyt pedig az oroszok ellen. Görgey feladata az volt a 30 ezer katonájával, hogy lelassítsa az orosz előrenyomulást, amennyire tudja, mialatt Dembinszky a fősereggel megveri Haynaut. A dolgot két probléma is nehezítette (leszámítva az oroszok óriási túlerejét): egyrészt egy csatában Görgey fejét eltalálta egy repesz, és napokig nem volt eszméleténél, agyműtétet hajtottak rajta végre, és ilyen körülmények között, zötykölődő kocsijából irányította a hadműveletet. A másik baj az volt, hogy Görgey javaslata ellenére Komárom helyett Aradot jelölte ki Dembinszky javaslatára Kossuth a haderők koncentrálása helyszínének. Dembinszky egész nyáron hátrált Arad felé az Alföldön keresztül, Haynau pedig jött utána. Görgey ezalatt feltartotta Debrecen környékén az oroszokat (és feltartotta!), ami olyan bravúr volt minden szempontból, hogy ez csak a legnagyobb katonai zsenikhez mérhető, Nagy Sándorral, Napóleonnal lehet csak egy lapon említeni. A kitűzött napon pedig elért Aradra, hogy egyesüljön Dembinszkyvel, hogy együtt győzzék le Haynaut. Görgey feltartott egy 130 ezer fős orosz haderőt 30 ezer katonával, erőltetett menetben Aradra ért a kitűzött időre, és mit talált Aradon? Semmit. Dembinszky ugyanis nem volt sehol, mert a vereség előérzete kerítette hatalmába, és inkább szeretett volna a török határ közelében lenni (menekülés esetén), ezért elindult az ellenség által megszállt Temesvár felé, ahol Haynauval csatát vállalt, a osztrák fővezér pedig megsemmisítette a magyar fősereget. Mivel ekkorra már Bemet is kifüstölték Erdélyből, egyedül Görgey maradt a porondon 30 ezer sereggel, fejenként 1-2 darab golyóval Haynau 70 ezres serege, az erdélyi orosz 50 ezres sereg és az orosz 130 ezres fősereg ellen. Kossuth, Bem, Dembinszky és a többi magyar fővezér pedig elmenekült. Ezért Világosnál Görgey letette a fegyvert az oroszok előtt, mert úgy ítélte meg, hogy semmilyen reális célt már nem érhet el,a harcok folytatása csak felesleges emberáldozattal jár, azaz értelmetlen.