Aki elolvasta az arany embert tudna segíteni? Van pár feladat de nem tudom megcsinálni. Vagy igazából egy oldal is jó lenne ahol fent van a megoldások nagy része.

A részlet:„Kendőmmel odaszorítám keblemhez kisgyermekemet, s kimentem vele a Duna-partra. Egyedül voltam, semmi emberi teremtés nem kísért. Végigmentem kétszer-háromszor a parton, azt nézve, hogy hol lesz a legmélyebb a víz. Ekkor valaki megfogta a ruhámat hátulról, s visszarántott. Hátranéztem, ki az? Egy kutya volt. Utolsó jó barátom minden élő teremtés közül.

Az osztrovai sziget partja volt az, ahol ez történt velem. Azon a szigeten volt szép gyümölcsöskertünk, kis nyári mulató-lakkal. Ennek is minden szobája le volt már pecsételve bírói pecséttel, s nekem csak a konyhában és a fák közt volt még szabad járnom.

Akkor leültem a Duna-partra, s gondolkozni kezdtem. Mi vagyok én? Ember? Nő? Rosszabb vagyok –e, mint egy állat? Látott már valaha valaki egy kutyát, mely kölykét a vízbe fojtja, s magát is elöli? Azért sem ölöm el magamat, azért sem ölöm meg a gyermekemet! Azért is élni fogok, azért is fölnevelem őt! Hogyan fogok élni? Ahogy megélnek a farkasok, meg a cigányasszonyok, akiknek se házuk, se kenyerük. Koldulni fogok, a földtől, koldulni fogok a fál ágaitól, de emberektől nem fogok koldulni soha!

Szegény férjem sokat beszélt egy kis szigetről, melyet ötven év óta alkotott a Duna az Osztrovai-sziget melletti nádasban. Ő vadászni járt oda szép őszi napokban, s sokat emlegetett egy odvas sziklát, melyben zivatar elől meghúzta magát. Azt mondá, hogy ez a sziget senkié. A Duna építette – senkinek. Semmi kormánynak sincs még róla tudomása, egyik országnak sincs meg még joga azt a területéhez számítani. Ott nem szánt, nem vet senki. Föld, fa, fű senkié. Ha senkié, hát miért ne foglalhatnám el én? Elkérem azt az Istentől. Elkérem a Dunától. Miért ne adhatnák nekem? Termesztek rajta kenyeret. Hogyan termesztek? Miféle kenyeret? Azt még nem tudom. A szükség majd megtanít rá. Egy csónakom maradt még. Ezt nem vette észre a bíró, hogy lefoglalhatta volna. Abba beültünk, Noémi, én és Almira. Áteveztem a senki szigetére. Nem próbáltam soha az evezést, de megtanított rá a szükség.

Amint erre a földre kiléptem, csodálatos érzés fogott el. Mintha egyszerre elfeledtem volna mindent, ami künn a világban történt velem. Valami hívogató, megnyugtató csendesség fogadott itten. Amint bejártam a ligetet, a pagonyt, a mezőt, már tudtam, mit fogok én itt csinálni. A ligetben döngtek a méhek, a pagonyban virágzott a földimogyoró, a víz színén lebegett a sulyom virága, a partoldalban teknősbékák sütkéreztek, a fák oldalait csigák lepték el, a mocsári bozótban harmatkása érett. Uram, Istenem, ez a te terített asztalod! És a geszt teli volt fiatal gyümölcsvadoncokkal. Sárgarigók hordták át annak a magját a szomszéd szigetről, s a vadalma sárgult már a fákon, s a málnabokor még tartogatta elkésett gyümölcseit. Tudtam már, hogy mit csinálok ezen a szigeten. Paradicsomot csinálok belőle. Én, magam, egyedül. Olyan munkát teszek itten, amit egy ember keze, egy asszonykéz is bevégezhet. És aztán élni fogok itt, mint az ősember élt a Paradicsomban.”

1. Kinek a szemszögéből látjuk az eseményeket? Ki – név szerint – meséli kinek?

2. Hogy jutott a mesélő erre a sorsra? – fogalmazd meg pár mondatban!

3. Miért kap a kutya – mi a neve? – nagyon fontos szerepet a részlet szerint a szereplő sorsának alakulásában?

4. Állítsd helyes sorrendbe az eseményeket, kezdd a legkorábbival!

------ A nő felismeri lehetőségeit a megváltozott körülmények között.

------ Az anya gyermekét keblére szorítva elszántan kémleli a Duna vízét.

------ A megözvegyült feleség emlékezetében megjelenik egy titokzatos sziget.

------ Anya és lánya csak a konyhában és a fák közt járhat szabadon.

------ Valaki megfogja a nő ruháját hátulról.

5. A későbiekben ki és miért zsarolja a szigettel, annak valamelyik hatósághoz való bejelentésével az ott élőket, a fenti részlet mesélőjét?

6. Mi lesz a szigettel? Lesz –e a „senki szigete” – tulajdonjogi szempontból – valakié?

7. Az utolsó bekezdés egyik mondata: „Uram, Istenem, ez a te terített asztalod.”

Milyen hangulatot kölcsönöz az idézett mondatban szereplő metafora a szöveg befejezésének? Válaszodat fogalmazd meg néhány mondatban!

8. Ki a Szent Borbála tulajdonosa? Mi a kapcsolat közte a és a fenti részt mesélő szereplő között?

9. Mit szállított a Szent Borbála, ki volt a hajóbiztos? Mi történt a a rakománnyal? Fogalmazd meg pár mondatban! Itt kerül elő először a regényben a „vörös félhold” motívuma. Hogyan, milyen körülmények között? Elő-előtűnése mit jelképez a későbbiekben a fordulatos cselekmény folyamán?

10. Részlet a regényből – a történet ismertében értelmezd a szöveget! Kinek a belső monológját olvashatjuk? Mi a megoldhatatlannak tűnő probléma háttere?

„… És hátha csakugyan halálosan szeretne? Mi lesz a te életed, és mi lesz az ő élete, ha te e szerelmet elfogadod? Nem válhatsz meg tőle soha többé. Kétfelé kell osztanod az életedet. Hazugsággal töltened meg mind a kettőt. Két helyre akarod –e fektetni a sorsodat? Akárhonnan eltávozol, a féltékenységet hordani magaddal? Egyik helyen félteni a szerelmedet, másik helyen félteni a becsületedet.

…Nőd nem szeret, de hű hozzád, mint egy angyal, s ha szenvedsz te, szenved ő is; ha egymás miatt szenvedtek mindketten, nem az ő hibája, egyedül a tied. Elloptad tőle a kincseit, elloptad tőle a szabadságát, most el akarod tőle lopni zálogba tett hűségedet?”

11. A „helyettes halál” motívuma gyakori elem a romantikus regényekben. Pl. Alexandre Dumas Monte Cristo grófja c. regényében a főhős, Edmond Dantes úgy menekül meg If várában a várbörtönből, ahol valószínűleg élete végéig raboskodott volna, hogy halott rabtársa, az abbé helyére kötözi be magát a ponyvába, amelyet – tengerész szokás szerint – bedobnak a hullámsírba, a tengerbe, ő a késével kivágja magát a ponyvából, s így válik szabaddá.

Hogyan, milyen körülmények között hal meg – a már az öngyilkosság gondolatával játszó – „Tímár helyett” Krisztyán Tódor? Hogyan alakíthatja ez a fordulat a cselekmény további menetét?

12. A regény egy másik, a művészetekben gyakori motívumot is felhasznál, a sziget-motívumot. Mit jelképez a „senki-szigete” a regényben? A válasz megfogalmazásához vesd össze az itt élők gondolkodását, életét a körülöttük levő, kapitalizálódó világgal!

13. Hogyan fejeződik be a regény cselekménye? Hogyan befolyásolja a szereplők sorsának alakulását a kis Dódi levele?

14. A regény a cselekmény szálainak elvarrásával nem ér véget, tartalmaz egy epilógus-részt, amely negyven év távlatából visszatekintve meséli el a történetet, tudósít a szereplők sorsának alakulásáról, illetve tartalmaz egy riportszerű dialógust a megöregedett Timár Mihállyal.

Hogyan zárja le a regényt ez a rész? Milyen többletet ad hozzá? Miért mondja azt Timár az író kérdésére, hogy: „Az én nevem a Senki!”? Van –e a határozott névelőnek jelentősége a név előtt? Most lesz a sziget a „senki szigeté”-ből a „Senki-szigete”. Mi a különbség?