Mi volt az oka az OMM megalakulásának?

Nagyon leegyszerűsítve azért mert kevesen voltak az osztrákok, illetve a német nyelvűek a Habsburg birodalomban. A nacionalizmus korában egy ilyen soknemzetiségű birodalmat fenntartani úgy hogy a lakosság negyede se beszélt németül elég nehéz volt.

Ezért jobb híján kiegyeztek a legnagyobb kisebbséggel, azaz a magyarokkal hogy együtt próbálják meg fenntartani a birodalmat.

A Habsburg Birodalom egy dinasztikus monarchia volt, nincs értelme annak, hogy "kisebbségek", mert a bécsi udvar egy birodalmat irányított, amely több országból tevődött össze, és az uralkodónak ezekben az országokban lévő uralkodói legitimitása tartotta össze a birodalmat. Tehát a Habsburgok nem népek felett uralkodtak, hanem Csehország, az osztrák tartományok, Magyarország stb. felett, amelyek ilyen-olyan államkonstrukciók voltak a maguk történelmi hagyományaival.

Az egy másik kérdés, hogy ezekben az országokban milyen népek éltek, pl. Csehország egy tekintélyes része német ajkú volt, vagy pl. az osztrák tartományok egy tekintélyes része szláv (szlovén), Magyarországról meg ne is beszéljünk. De azt fontos érteni, hogy politikai-közjogi értelemben nem népek alkották a birodalmat, hanem országok, tartományok.

Ez azt is jelenti, hogy a Habsburg Birodalom nem egy német birodalom volt, hanem egy dinasztikus birodalom, amelyben éltek németek is... Bár az igaz, hogy maga az uralkodói család, illetve a vezetőréteg többsége etnikai értelemben német volt, de ennek ellenére elsősorban a birodalmi érdekeket tartották szem előtt. Ez egyébként bonyolult kérdés, mert a német egység kérdése és az 1848-as események árnyalják ezt egyik és másik irányba is, mindenesetre amit az #1-es válaszoló írt, az hülyeség, már bocs. Érdemes abba is belegondolni, hogy a bécsi udvar a német nyelvű grófok, bárók, főhercegek mellett tartalmazott magyar etnikumú, cseh, lengyel és sok más nyelvet beszélő embereket, akik mindenféle politikusi, hivatalnoki, katonai, egyházi méltóságokat, tisztségeket viseltek. A magyar történelemmel kapcsolatban is rengeteg olyan bécsi tábornokot találsz, akik olasz, albán, spanyol stb. nyelveken beszéltek (Belgiojoso, Basta stb.), ezek is mutatják, hogy a bécsi udvarban mindenféle náció képviseltette magát, de ezeknek birodalmi identitásuk volt, mint ahogy pl. a magyar legfelsőbb arisztokrata körök is többnyire a bécsi udvar hívei voltak, mert egyszerűen egzisztenciálisan Bécstől függtek, a király nevezte ki őket ilyen-olyan pozícióra, tőle kaptak bárói, hercegi stb. rangot. Ez ugyanígy volt másokkal, a cseh, lengyel, horvát és egyéb arisztokrata családokkal is, akik a bécsi udvarban tevékenykedtek, mint a Birodalom felsőbb, politikai-katonai-egyházi vezetőrétege. Tehát ez nem német birodalom volt, hanem egy dinasztikus birodalom.

Ahhoz, hogy megértsd, miért történt 1867-ben a kiegyezés, ismerni kell ennek a birodalomnak a felépítését. A birodalom alapvetően két részből állt, az egyik felén az uralkodó császár volt, és ez a fele a birodalomnak abszolutista módon volt irányítva. Vagyis idővel itt a Habsburgoknak sikerült letörni a különféle országok rendiségeit (az osztrák rendeket, a cseh és stb. rendeket), és egy abszolutista, centralizált, Bécsből irányított államszervezetet hoztak létre. Bécsben volt egy birodalmi gyűlés, ez volt ennek az államrésznek a legfontosabb törvényhozói testülete, és a különféle tartományok ebbe delegáltak képviselőket (azaz a cseh tartományokból is jöhettek német képviselők, mint ahogy Stájerországból is jöhettek szlovén nyelvű képviselők, mert a tartományok küldtek képviselőket és nem a népek, de ezt már remélem, érted).

A birodalom másik fele a Magyar Korona Országai, vagyis Magyarország (ezen belül a - mai szóval - autonómiát élvező Horvátországgal), az Erdélyi Nagyfejedelemség és a Katonai Határőrvidék. Ezeken a területeken a Habsburgok, mint királyok uralkodtak, aminek az az oka, hogy itt a rendiséget soha nem sikerült megtörni, vagyis Magyarországon is és Erdélyben is megmaradt a középkorból átörökölt rendi dualizmus, vagyis nem a bécsi bürokratikus hivatalok irányították teljes mértékben az állami szférát, hanem ennek irányításában nagy szerepe volt a helyi rendiségnek. Ezt a rendiséget a birodalom császári felében már letörte a központi udvar, de a magyar korona alatt ez sohasem sikerült, habár az igény megvolt rá, hogy letörjék őket, de a török jelenlét, a különféle szabadságmozgalmak, végül a Rákóczi-szabadságharc miatt ez sohasem sikerült.

Lényegében az volt a helyzet, hogy a Habsburgok itt is császárok szerettek volna lenni, a magyar rendek ellenállását meg szerették volna törni, ahogy azt megtették az osztrák, a cseh és stb. rendek esetében is. Azaz a magyar korona országait is örökös tartománnyá szerették volna tenni, hogy a birodalmat egy füst alatt, ugyanolyan abszolutista politikai rendszerben irányítsák, és a magyar tartományok is a birodalmi gyűlésbe delegálják a képviselőiket, mint ahogy az osztrák és cseh és lengyel stb. tartományok tették. De ez soha nem sikerült, egészen 1849-ig.

Ezzel szemben a magyar rendeknek az volt a céljuk, hogy egyrészt Magyarországot és Erdélyt politikailag egyesítsék, másrészt ennek az országnak semmi köze ne legyen a Birodalom többi részéhez, csupán annyi, hogy közös az uralkodójuk. De Magyarország legyen egy önálló ország, csak perszonálunióban legyen a többi területtel. Láthatod, hogy itt két ellentétes érdek feszült egymásnak, már nagyon régóta.

Igazából ez a közjogi-politikai érdekellentét ütközött össze 1848-ban is, ami magyar szemszögből két dologról szólt: 1. Magyarország csak perszonálunióban legyen a Birodalom többi részével. 2. A rendi berendezkedést váltsák le polgári berendezkedésre (ami a reformkor célja volt). Vagyis 1848-ban az áprilisi törvényekben ami megvalósult, hogy felelős magyar kormány jött létre és egy alkotmányos monarchia, az tulajdonképpen erről szólt, Magyarország papíron innentől csak a közös uralkodó révén kapcsolódott a Birodalomhoz, azon túl viszont saját kormányzata jött létre a Batthyány-kormány megalakulásával, amely önálló hadügyeket, pénzügyeket vitt és az önálló külpolitikával is megpróbálkoztak.

Bécs számára ez elfogadhatatlan volt, mert szeparatista törekvésnek fogták fel, amely a birodalom egységét veszélyezteti, illetve az évszázados abszolutista céljaik teljes kudarcát is jelentette, már ami Magyarországot illeti. Az 1848-49-es magyarországi hadiesemények tétje az volt, hogy Magyarországot vissza tudják-e téríteni a birodalmi akolba. És mivel győztek, ez sikerült is.

1849-ben a magyar haderő feltétel nélkül tette le a fegyvert, azaz Magyarország teljes egészében a Bécsi udvar kezébe került, sikerült megtörni azt a magyar ellenállást, amit a Bocskaiak, Bethlenek, Rákócziak idején soha nem sikerült. Magyarországon is bevezették az abszolutizmust, teljesen sikerült beolvasztani a Birodalomba (ezt hívjuk mi Bach-korszaknak). Ezzel egy - politikailag - teljesen homogén, egy kaptafára irányított abszolutista birodalmat hoztak létre, amelyben nem voltak többé "különutas" tartományok, mint régen a magyar és az erdélyi rendek. Vagyis Ferenc József mindenütt császárként uralkodott, nem kellett a különutas tartományok miatt magyar királlyá is koronáztatnia magát.

Csakhogy ez az államkonstrukció nem működött hosszú távon, mert amíg a régi abszolutista tartományokban a cseh, osztrák, lengyel stb. társadalmat sikerült beintegrálni a birodalmi politikai szervezetbe, addig erre a magyar politikum nem volt hajlandó, Deák Ferenc irányításával passzív ellenállásba kezdtek. Vagyis egyszerűen nem volt hajlandó a magyar fél elismerni az új helyzetét, és nem is ellenkezett, de nem is működött együtt. Ez pedig egy olyan feszült helyzetet teremtett, hogy megnövekedett haderőt kellett tartani az ország területén, illetve besúgóhálózatot, titkosrendőrséget kellett működtetni és nekünk idegen hivatalnoki apparátust is kellett ide képezni és telepíteni, mert mi ugye nem voltunk hajlandóak a központi bürokráciában részt venni. Ezek óriási költségek voltak, hosszú távon anyagilag igen hátrányosan érintették a birodalmi költségvetést. Emellett a feszült belpolitikai légkör miatt (nem lehetett tudni, mikor fog ismét fellángolni a magyar ellenállás) a külföldi tőke is elkerülte a birodalmat, lecsökkentek a befektetések. Egyszerűen Ferenc József idővel belátta, hogy ez az állapot nem fenntartható, és elkezdett tárgyalni Deák Ferenccel arról, hogyan lehetne az áldatlan állapotokat megszüntetni. Azt a tényezőt is érdemes látni, hogy eközben a külpolitikában a Habsburg Birodalom teljesen elszigetelődött, aminek a krími háború, a szent szövetség összeomlása stb. okai voltak. Ezt pedig tetézte az 1866-os vereség a poroszoktól. Vagyis 1866-ra igazából a Habsburg Birodalom külpolitikailag és belpolitikailag is egy olyan helyzetbe került, hogy mindenképpen rendezniük kellett Magyarországgal a viszont. Ezért történt a kiegyezés, amelynek tartalmát és konkrétumait elolvashatod a tankönyvedben.

Még annyit, hogy azt fogod olvasni a tankönyvedben, hogy a kiegyezés egy kompromisszumos megoldás volt.

Azért volt az, mert a kiegyezés egy olyan politikai konstrukció volt, amelyben a bécsi udvarnak és a magyar félnek is engednie kellett valamennyit a régi céljaiból.

Vagyis Ferenc Józsefnek el kellett engednie, hogy Magyarországot úgy irányítja, mint a birodalom többi felét, vagyis abszolutista módon.

Deák Ferencnek pedig el kellett engednie, hogy Magyarország valaha egy olyan ország lesz, amelyet a Birodalom többi részéhez csak a közös uralkodó fűz, azaz egy önálló, a Birodalommal csupán perszonálunióban lévő ország.

Olyan megoldást kellett keresni, amely a birodalom egységét is megcélozza, legalább pénzügyi, katonai és külpolitikai értelemben, és amely egyúttal kielégíti a magyar fél igényét, hogy Magyarország ennek ellenére önálló ország. Erről szól a kiegyezés.

Ezzel egy több évszázados, igazából a 16. század óta tartó közjogi huzavona zárult le a két fél között. Rájöttek arra (és az 1848-1867 közötti időszaknak is ez volt a tanulsága), hogy maradéktalanul egyik fél sem fogja soha az akaratát a másikra kényszeríteni, mert arra mindkét félnek van ereje, hogy a másik céljait meghiúsítsa, de arra már nem, hogy a sajátját rákényszerítse a másikra. 1867-ben került ez a közjogi kérdés nyugvópontra, hogy mi legyen Magyarország helye a Birodalmon belül.