Himnusz a Fájdalmas Anyáról? , lényege? Elemzés 3-4 mondatban?

. Jacopone da Todi (1220-1306)

1. Fő műve: Stabat Mater (Himnusz a fájdalmas anyáról)

a)Vershelyzet

A lírai én a kereszt alatt szenvedő Szűz Máriát szemléli, és osztozni szeretne mély fájdalmában.

b) Műfaja

Planctus (siratóének) Szűz Máriának a kereszt alatt átélt fájdalmát megelevenítő lírai költemény. Lehet a lírai alanya egy külső szemlélő, vagy maga a Szűzanya E/1.-ben

c) A Stabat Mater szerepe a liturgiában

Szekvencia: a nagyobb ünnepeken az Evangélium előtt énekelt vers. Keletkezése: a gregorián énekesek annyira hajlították az alleluja dallamát, hogy egyszerűbb volt azt szöveggel megjegyezni. A Stabat Mater Fájdalmas Szűzanya ünnepén (szeptember 15.) énekelt szekvencia.

A Stabat Mater 13. századi katolikus himnusz, Jacopone da Todi szerzeménye, egyike a legismertebb középkori énekeknek. Máriának a keresztfa mellett átélt fájdalmáról szól. A címe az első sorából adódik: Stabat mater dolorosa (szó szerinti fordításban: „Állt a fájdalommal terhes anya”).

Sok zeneszerző is megzenésítette, többek közt Kodály Zoltán, Franz Joseph Haydn, Antonín Dvořák, Antonio Vivaldi, Gioacchino Rossini, Giovanni Battista Pergolesi, Arvo Pärt és Domenico Scarlatti. A Quattro Pezzi Sacri részeként Verdi is írt hozzá zenéT.

Bár már korábban is használták, csak 1908 óta ez a hivatalos, vatikáni változat. Feltételezhető azonban, hogy nem pontosan ez az eredeti latin szöveg. Középkori kódexekben és más régi forrásokban az alábbitól kis mértékben eltérő szöveg olvasható [1] – ékezetes betűk a nyomatéki hangsúlyt jelölik, ezeket a szótagokat kicsit jobban ki kell tartani (például gemeentem, de semmiképp sem é-vel!), így adódik a ritmusa a szövegnek. A hangsúlytalan utolsó szótagok mindig röviden ejtendők. A két magánhangzó közötti 's' 'z'-nek, 'æ' és 'œ' mindenhol egységesen rövid 'e'-nek ejtendő, 'h' mindenhol néma, „succénsus” ejtése: 'szukceenzusz'.