Valaki érthetően el tudná nekem magyarázni a kritikus hőmérséklet fogalmát?

Az anyagok halmazállapota változik a hőmérséklet függvényében. Példa:

A víz (normál légköri nyomáson) 0°C alatt szilárd (jég), 0 és 100°C között folyadék (folyékony víz), 100°C felett gáz (ezen belül is gőz, nem gáz!) halmazállapotú. Azonban biztos tudod azt is, hogy ha valaminek növeljük a nyomását, (pl. 1 barról 10 barra), akkor magasabb is lesz a forráspontja. Példa:

A víz forráspontja 1 bar nyomáson 100°C

Azonban 10 bar nyomáson már 181°C.

Ebből arra lehet következtetni, hogy vehetünk bármilyen magas hőmérsékletet, ha elég nagy nyomás alá helyezzük az adott közeget, cseppfolyósíthatjuk. Na, itt jön a képbe a kritikus hőmérséklet fogalma.

A kritikus hőmérséklet definíciószerűen az a hőmérséklet, amely felett az adott anyag MÁR NEM LEHET kondenzáltatni (folyadék halmazállapotba átalakítani).

Víz esetében ez az érték 374°C. Tehát Ha te felhevíted a vizet (ergó gőzt állítasz elő) 1 bar nyomáson, és felnyomod mondjuk 100 barra, akkor lesz 350°C-os vized (a kondenzációs hővel és társaival most ne foglalkozzunk).

Viszont ha neked van 375°C-os vízgőzöd, akkor ráültetheted az egész bolygót, akkor sem fog többet folyadék válni belőle, hacsak nem hűtöd vissza.

Az úgynevezett kritikus hőmérséklet felett már nem lehet valamit cseppfolyós állapotban hozni, de a sűrűsége ugyanakkora lesz, mintha cseppfolyós lenne. Magyarul: pl. össze lehet nyomni a levegőt annyira, hogy ugyanakkora legyen a sűrűsége mint a víznek, ill. akarom mondani mint a folyékony levegőnek, miközben nem folyadék lesz, hanem megmarad neki a gáznemű halmazállapota.

Ha még kell bővebb magyarázat, szólj.