Hogyan jellemeznétek: Török Bálintot? , a királynét, a szultánt, és a magyar főurakat? Én nm tom.

Enyingi Török Bálint igazi reneszánsz ember volt: kiváló vitéz és hadvezér, a művészeteket, mint általában a főurak, ő is ápolta, a lovagi erkölcsöket fontosnak tartotta.

Támogatója volt az anyanyelvi irodalom elterjedésének, vendége volt többek között Tinódi Lantos Sebestyén, aki énekeiben megörökített a hősök neveit. /Buda veszése, Terek Bálint fogsága, Egri históriának summája/.

Török Bálint, amikor a szultán elé került, nem akarta észrevenni a feléje kézcsókra nyújtott kezet. Kézcsók helyett meghajolt, és elhalványodott arccal, de azért büszkén nézett a szultánra. A szultán kézcsókra nyújtott kezét kissé felemelte és Török Bálint vállára tette. Megölelte.

Amikor Gergő elmesélte, hogy az égbe akarták röpíteni a török császárt, nem azért volt mérges, mert megpróbálkoztak, hanem azt sajnálta, hogy nem sikerült.

"Fiam - szólt Gergelyhez fordulva -, megmenthettétek volna Magyarországot! S hogy ezt mondta, a hangja fájdalmas volt."

Török Bálint volt az egyetlen a magyar vezérkarban /mondhatjuk így/ aki nem hitt a szultán ígérgetéseinek, mézesmázos szavainak. A szultánt a magyarok hívták be Buda megsegítésére, a németek ellen.

Ő mondta azt a máig is közszájon forgó szólást:

"- Az okos madarász annak a madárnak sípol legszebben, amelyikre legjobban fáj a foga."

Ő haza akart menni, mert érezte, hogy a sok mézesmázas beszéd mögött az a szándék lapul, hogy a szultán Buda várát a magáénak tudja.

Csak Izabella királyné könyörgésére vállalta, hogy a többi főúrral együtt elkíséri a kis Zsigmond herceget a szultán sátrába.

A szultán megmutatta Török Bálintnak a papot, aki a robbantás után került a kezükbe.

Sajnos, Török Bálint felismerte a falujából való papot, ezt meg is mondta a szultánnak.

Nem mondták meg neki, hogy merényletet követett el a szultán ellen.

Talán mindezek a kis epizódok, és mellette Török Bálint veszett híre a csatában, ezek voltak az okai, hogy a szultán rabszíjon vitte magával Török Bálintot. Így egy veszedelmes ellenségétől szabadult meg, akinek szava volt még a királynő előtt is.

Annyira félt a szultán Török Bálinttól, hogy semmiféle könyörgésre, megvesztegetésre nem engedte szabadon haláláig láncon tartotta.

A szultán jellemzése egyszerű:

Hatalomvágyó, hazug, mézesmázas szavai kegyetlenséget rejtenek, /csak gondolj arra, amikor a 400 német rabot kezének egyetlen intésével megfosztotta az élettől/

"- Mi történjék a rabokkal, felség? - kérdezte Amhát pasa.

- Üssétek le a fejüket - felelte a szultán olyan egykedvűen, mintha azt mondta volna: keféljétek meg a kaftánomat. "

Kegyetlen volt Török Bálinttal is, mert csak akkor adta volna vissza szabadságát, ha törökké lesz és elfogadja a budai pasaságot.

A királyné gyenge, bizonytalan, befolyásolható.

Fia iránti szeretete elvakítja, nem veszi észre a fenyegető veszedelmet.

A magyar főurak pedig meg voltak tévesztve, azt hitték, hogy a szultán, mint megmentőjük érkezik a segítségükre.

Török Bálint eltávolítása után nem volt senki, aki figyelmeztetné őket, hogy a török hazug, aljas, hitszegő, ezért a szultán Budát játszi könnyedséggel elfoglalta.

[link]

Az idézeteket az Oda Buda c. fejezetből vettem.

Üdv.