Tudnátok a télről fogalmazást írni 7. szinten? (csak kb 15 mondat kell)

Miért értékeled le magad ?

Tessék gondolkodni kicsit, nem hiszem, hogy ne menne.

Petőfi Sándor versét idézem: A puszta télen a címe

"Mint befagyott tenger, olyan a sík határ,

Alant repül a Nap, mint a fáradt madár."

Talán épp ezt a verset is tanuljátok, emiatt kér a tanár fogalmazást a télről. Olvasd el, lehet ötletet, szép leírást találni benne.

Kezdheted azzal a fogalmazást, hogy délután elindultál a kutyáddal egy hosszabb sétára a közeli kis erdő felé.

Ahogy kiléptél a házból, már szemed elé tárult a csodálatosan behavazott táj.

Szinte szikrázott a hó a bágyadt, téli napsütésben.

Ropogott a talpad alatt, ahogy lépteid szaporáztad, mert a kutya boldogan szaladt előre.

Ő is élvezte a kimozdulást, hogy rohanhatott a hóval borított parkon keresztül.

Minden csendes volt, a hidegben nem sokan merészkedtek ki ilyenkor az utcára.

Ahogy a messzeségbe néztél, a házakat már magad mögött hagyva, csak a nagy fehérséget láttad.

A távolban az ég a földdel összeért, és szürkeség honolt a tájon.

Néhány perc séta után el is érted az erdő szélét.

A Nap lassan közeledett a látóhatár széléhez, vöröslő sugarakkal festette be a felhőket.

A régi öregek ilyenkor azt mondták, vörös az ég alja, alighanem szél lesz.

A fák közé értél, a vastag avart is belepte a hó, az utat sem lehetett látni, csak találomra indultál el.

Szerencsére most nem esett, így nem kellett attól tartani, hogy eltévedsz, a lábnyomaid ott voltak és megmutatták az utat.

A fenyőfákat lepelhez hasonlóan takarta be a hó, a nappali kis enyheségben olvadni is kezdett, és jégcsapok keletkeztek rajtuk.

A természet apró csodái, úgy csillogtak, mintha ezüstből lennének.

A magas, lombhullató fák ágai kopaszan meredeztek, egy-egy levél ringatózott rajtuk csak a szélben.

A zimankós hidegben az erdőben inkább volt élet.

Az avarban, a hó alatt talán mezei pockok, egerek keresgéltek élelem után, néha meg-megzörrent valami.

A kutyád is figyelmesen szaglászott, de a játék jobban érdekelte most . Élvezte a szabadságot.

Egy magas fa felső ágán bagoly telepedett meg, nagy, kerek szemével ő is az avart fürkészte.

Lassan alkonyodni kezdett, ideje volt visszafelé indulni.

Bár a hó vakító fehérsége miatt nem volt nehéz tájékozódni.

Nemsoká azonban köd kezdett leszállni a fák között, ahogy az erdő széléhez értél, a távolban a házakat sem lehetett látni.

Az ablakokban világító fények is elmosódtak.

Nagy csend vett körül minden oldalról, békés, nyugodt volt a táj körülötted.

A park fáinak ágai között átsuhant most a szél, a padok behavazva árválkodtak, a játszóterek mászókáit is fehér lepel borította be.

Lassan újra havazni kezdett, puha hópihék szálltak az arcodra, megpihentek a szempilláidon.

A szürkeségben közeledtél a hazatok felé, talpadról leveregetve a rátapadt havat fázósan nyitottad a kaput.

A friss levegőn kellemes sétát tettél, jól fog esni egy forró tea, ha hazaérsz.

Szereted a telet, ilyenkor elmélkedésre, gondolkodásra késztet a csendes, nyugodt környezet.

Holnap a társaiddal persze boldogan indulsz majd szánkózni, hógolyózni, csúszkálni a dombokon, a tél vidámabb időtöltéseinek is szívesen hódolva.