EZ miről szól? Nem értem.

A két szólam váltogatja egymást

(A "Szondi két apródja"-ban)

Az első két v.szakban a helyszín bemutatása történik

(Drégely vára, szemben a török tábor), ill. személyek bemutatása Köv. kettő v.szak: Ali és szolgájának szóváltása A ballada végén a török követ kénytelen odafigyelni és végighallgatni az éneket

A Szondi két apródjában a kétszólamúság viszonylag hamar bontakozik ki. Az apródok a múltat idézik fel,

Ali szolgája viszont a jelenről beszél, s a két szólam egymásra vonatkoztatottsága itt még nyilvánvalóbb, mint az V. Lászlóban.

Arany kétszólamú balladái az adagolás, a felépítés mintapéldái; formájuk belső, önteremtő fejlődés során jön létre, az előrehaladás teljesen az írásmód belső energiáinak a felhalmozásából következik addig a retorikailag legmegfelelőbb pontig, amelynél a hangnem kimeríti önmaga lehetőségeit.

Ezen a tetőponton a költő egy pillanatra látszólag megrészegül; a belső ismétlések zsúfoltsága

(„hulla a hulla”, „álla halála”) már-már a történettől elszakadó mesterkéltséget, a töredékes, sőt homályos mondatszerkesztést súrolná, de ekkor a részleteiben kevésbé megmunkált nyelvű, mondattanilag annál világosabb szerkezetű záradék hirtelen befejezi a történetet.

A költő tökéletesen ellenőrzése alatt tartja anyagát, az írásmód pontosan követi a szerkezet fordulópontját.

Szondi két apródja

Felhőbe hanyatlott a drégeli rom,

Rá visszasüt a nap, ádáz tusa napja;

Szemközt vele nyájas, szép zöld hegy-orom,

Tetején lobogós hadi kopja.

Két ifiu térdel, kezökben a lant,

A kopja tövén, mintha volna feszűlet.

Zsibongva hadával a völgyben alant

Ali győzelem-ünnepet űlet.

,Mért nem jön a Szondi két dalnoka, mért?

Bülbül-szavu rózsák két mennyei bokra?

Hadd fűzne dalokból gyöngysorba füzért,

Odaillőt egy huri nyakra!’

„Ott zöldel az ormó, fenn zöldel a hant

Zászlós kopiával a gyaur basa sírján:

Ott térdel a gyöngypár, kezében a lant,

És pengeti, pengeti, sírván:”

...S hogy feljöve Márton, az oroszi pap,

Kevély üzenettel a bősz Ali küldte:

Add meg kegyelemre, jó Szondi, magad!

Meg nem marad itt anyaszülte.

„Szép úrfiak! immár e puszta halom,

E kopja tövén nincs mér’ zengeni többet:

Jertek velem, ottlenn áll nagy vigalom,

Odalenn vár mézizü sörbet. -”

Mondjad neki, Márton, im ezt felelem:

Kegyelmet uradtól nem vár soha Szondi,

Jézusa kezében kész a kegyelem:

Egyenest oda fog folyamodni.

„Serbet, füge, pálma, sok déli gyümölcs,

Mit csak terem a nagy szultán birodalma,

Jó illatu fűszer, és drága kenőcs...

Ali győzelem-ünnepe van ma!”

Hadd zúgjon az álgyu! pogány Ali mond,

És pattog a bomba, és röpked a gránát;

Minden tüzes ördög népet, falat ont:

Töri Drégel sziklai várát.

„Szép úrfiak! a nap nyugvóra hajolt,

Immár födi vállát bíborszinü kaftán,

Szél zendül az erdőn, - ott leskel a hold:

Idekinn hideg éj sziszeg aztán!”

A vár piacára ezüstöt, aranyt,

Sok nagybecsü marhát máglyába kihordat;

Harcos paripái nyihognak alant:

Szügyeikben tőrt keze forgat.

„Aztán - no, hisz úgy volt! aztán elesett!

Zászlós kopiával hős Ali temette;

Itt nyugszik a halmon, - rövid az eset -;

Zengjétek Alit ma helyette!”

Két dalnoka is volt, két árva fiú:

Öltözteti cifrán bársonyba puhába:

Nem hagyta cselédit - ezért öli bú -

Vele halni meg, ócska ruhába’!

„S küldött Alihoz... Ali dús, Ali jó;

Lány-arcotok’ a nap meg nem süti nála;

Sátrában alusztok, a széltül is ó:

Fiaim, hozzá köt a hála!”

Hogy vítt ezerekkel! hogy vítt egyedűl!

Mint bástya, feszült meg romlott torony alján:

Jó kardja előtt a had rendre ledűl,

Kelevéze ragyog vala balján.

„Rusztem maga volt ő!... s hogy harcola még,

Bár álgyugolyótul megtört ina, térde!

Én láttam e harcot!... Azonban elég:

Ali majd haragunni fog érte.”

Mint hulla a hulla! veszett a pogány,

Kő módra befolyván a hegy menedékét:

Ő álla halála vérmosta fokán,

Diadallal várta be végét.

„Eh! vége mikor lesz? kifogytok-e már

Dícséretiből az otromba gyaurnak?

Eb a hite kölykei! vesszeje vár

És börtöne kész Ali úrnak.”

Apadjon el a szem, mely célba vevé,

Száradjon el a kar, mely őt lefejezte;

Irgalmad, oh Isten, ne légyen övé,

Ki miatt lőn ily kora veszte!

Akkor próbáld meg

az "Ágnes asszonyt"