Valaki lenne olyan kedves és segítene nekem egy József Attila: Nyár és Juhász Gyula: Magyar nyár 1918 című verselemzésben? Sajnos azt sem tudom, hogy kezdjek hozzá, még nem csináltam ilyet.

először is József Attilánál:

,,Aranyos lapály, gólyahír,

áramló könnyűségű rét.

Ezüst derűvel ráz a nyír

egy szellőcskét és leng az ég.,,

a gólyahír és a nyír rímel ez magánhangzós rím azaz asszonánc az egész verben ez van,ezt keresztrímnek nevezik, ugyanez van a rét és az ég esetében.Az aranyos,ezüst szavak az költöi jelzők.

,,Jön a darázs, jön, megszagol,

dörmög s a vadrózsára száll.

A mérges rózsa meghajol -

vörös, de karcsú még a nyár.,,

a mérges költői jelző

,,Ám egyre több lágy buggyanás.

Vérbő eper a homokon,

bóbiskol, zizzen a kalász.

Vihar gubbaszt a lombokon.,,

vihar gubbaszt-megszemélyesítés,és itt is költői jelző a lágy

,,Ily gyorsan betelik nyaram.

Ördögszekéren hord a szél -

csattan a menny és megvillan

kék, tünde fénnyel fönn a tél.,,

itt is a kék és a tünde költői jelző megvillan a tél megszemélyesítés

ugyanígy a másik versnél is magánhangzós rím

juhász gyula:magyar nyár(zárójelbe íróm h mi történik annál a szónál) az a szó:

Pipacsot éget a kövér(k. jelző) határra

A lángoló(jelző) magyar(jelző) nyár tűzvarázsa.

A Tisza szinte forr, mint néma(jelző) katlan,(hasonlata egész sor)

Mit izzó part(megszemélyesítés) ölelget lankadatlan.

Selyem felhői sápadt(jelző) türkisz égnek,

Bolyongó vágyak mély tüzében égnek.

S a végtelen mezőkön szőke fényben

Kazlak hevülnek tikkatag kövéren.

Fülledt a csönd(megszemélyesítés), mint ha üres a kaptár,

Keleti lustán szunnyad a magyar nyár.(megszem.)

Mi lesz, ha egyszer szikrát vet a szalma

És föllángol e táj, e néma, lomha?(költői kérdés)

Ha megutálva száz here pimaszt már,

Vihart aratva zendül a magyar nyár? (költői kérdés)

nagyjából ennyi meg van még néhány jelző benne 14/L