Kérdés : Írj fogalmazást Arany János fülemile címú verséről a Bíró szemszögéből nézve péter és Pál összeveszéséről!?

Régen a vármegye szolgálatában állok, és igazságot teszek mindenféle pörös ügyekben.

De ilyen vitáról, mint Péteré és Pálé, hogy kinek fütyül a fülemile, még életemben nem hallottam.

"Jó szomszédság, török átok" tartja a közmondás, eddig szépen megvoltak egymás mellett. nem vitatkoztak, nem kiabáltak fűt-fát egymásra soha.

Hogy most, éppen a fülemile énekével kapcsolatban mi lelte őket, meg nem mondhatom.

Amikor véres, bevert orrát mutatva felkeresett Pál gazda, bepanaszolva szomszédját, Pétert, már rosszat sejtettem.

Azért a pört elvállaltam, mivel a panaszos nem átallott egy krajcárt adni, hogy a vita kimenetele rá nézve jó irányt vegyen.

Nem hagyta ezt annyiban Péter szomszéd sem, ő is feljelentést tett a vármegyénél a fülemile énekét magáénak követelő Pál ellen.

S a nyomaték kedvéért ő is adott l krajcárt, amelyet természetesen elfogadtam.

De, hogy melyikük javára, vagy ellenében döntsek, fogalmam sem volt.

Oda s vissza átlapoztam a corpus jurist, két prókátort is megbíztam, hogy utána nézzenek, volt-e valaha ilyen pör a vármegyében, vagy csak hasonló is akárhol.

Sem én, sem ők nem bukkantunk nyomára a két gazda fülemile peréhez fogható ügynek. Valahogyan mégis el kellett dönteni, Péternek, vagy inkább Pálnak van-e igaza ?

Nem tehettem egyebet, a markomba nyomott és már a zsebemben lapuló krajcárokra bíztam a döntést.

Mindketten adtak egyet-egyet, hogy azok nálam is maradjanak, egyiknek sem adtam igazat !

Azt a megfontolt, bár sokak szerint nevetséges döntést hoztam, hogy a madárka nekem fütyül, sem egyik, sem másik gazdának !

A két sértett, vitáját nem tudva eldönteni, hozzám fordult.

Kénytelenek voltak elfogadni az ítéletet és hazaballagtak.

Az eset óta nem vállalok a fülemile perhez hasonló ügyet többet, de tanult kollégáim sem.

Talán a magyar emberek is megfogadták, hogy a fülemile pereknek semmi értelme és azóta békében megférnek egymással.

Ezt a "pert" úgy lehetett volna eldönteni, hogy mindeketten jogosultak hallgatni a madár énekét.

Ha mégis zavarnák egymást (a szomszédok) a "hallgatásban",vagy nem ugyanabban az időben

szerették volna hallgatni a danolászást, úgy dönthetett volna bíró uram, hogy egyik nap délelőtt Péter hallgathatja a madarat, délután pedig Pál (vagy fordítva). Vagy valamelyikük szerzett volna még

egy ilyen madarat, hogy (madár)"családot" alapíthassanak s akkor lett volna még egy "rakomány" fülemüle és kedvükre hallgathatták volna mind a ketten

Talán az volt a "baj", hogy

csupán egy szál fülemüle danolászott

(Ha több fülemüle lett volna, talán könnyebb lett volna

az ügyet elsimítani)

Vagy még néhány fát

kellett volna odaültetni, hogy a madár néha átszállhasson a másik fájára is

Azért az ügyet máshogyan is

meg lehetett volna oldani

(de az egész egy hülyeség volt, mert a madárdalt

"innen" is meg "onnan" is lehett minden további

nélkül hallgatni) Az, hogy az egyik nem akarta engedni,

hogy a másik is hallja, az puszta irigység volt