Szokott valaki szép tájleíró fogalmazást írni? SÜRGŐS!

Szia ! Próbálok Neked segíteni.

Még alig pirkad. A Nap vöröslő korongja éppen csak előbujt a látóhatár peremén.

Ahogy kinézek az ablakon, a szemközti, emeletes ház tetején sötét tollazatú kis énekes dalol. Pontosan a ház sarkán egyensúlyoz, hangja betölti a teret. Feketerigó.

A hajnal csendjében éneke messzire szárnyal. Ébredjetek !

Milyen enyhe ez a reggel ! Nyugodtan kiléphetek az erkélyre, békés a táj körülöttem.

Az ég lassan világoskékre változik, hófehér felhők haladnak tova a fák lombjai felett.

Néhány nappal ezelőtt még szinte kopárak voltak az ágak, nemrég hó fedte be őket, a fenyőfák zöldelltek csak a parkokban.

Mostanra minden élénk zöldbe öltözött. Szinte észre sem vettem, egyik napról a másikra ébredt fel a természet.

A fű kizöldült, apró, fehér margaréták leptek el mindent.

S a cseresznyefa csodálatos, fehér ruhát öltött, olyan, mint egy menyasszony.

Ahogy a szél néha feltámad, fehér szirmait úgy szórja, viszi mindenfelé, mintha hó esne.

Tavasz van. Már nem a sötét, komor téli felhőket sodorja a fel-feltámadó erős szél, hanem fehér, világos szürke gomolyagok úsznak az égen.

Csodálatosan tiszta, szép az idő.

Messzire látni. A távolban a hegyek vonulatai is kirajzolódnak, s egy-egy magasabb épület milyen jól kivehető most.

Még alszik a város, egy-egy autó halad csak messze az úton, hajnali utasa vajon hová tart ?

A mókusok még keresgélik a télre eltett táplálékot a fák tövében, ide-oda ugrálnak, a tavasz nem nyújt még számukra túl sok élelmet.

A galambok krú-krú kiáltása is felhangzik, a reggel hangjai lassan betöltik a vidéket.

Harsogó zöld lett minden. A talpam alatt a kertben a fű harmatos, üde, hívogató. Nagyokat szippantok a friss levegőből, szinte harapni lehet !

A virágoskert is éledezik már. A tulipánok, nárciszok, még csak éppen kibújtak a földből. Idén későn érkezett a tavasz, vagy szinte meg sem érkezett !

A télből szinte a nyárba váltott az időjárás. Ezért ez a hirtelen változás mindenfelé. Zöldellnek a bokrok, fák, rügyeznek a mogyoró ágai, barkája pihe-puhán simogatja az arcomat, ahogy közelebb hajolok. Az aranyeső sárga virágai és kinyíltak, mint egy sárga zuhatag borul a kerti pad fölé.

Jó lenne még sokáig nézelődni, élvezni a természet nyújtotta szépségeket, de lassan készülődöm kell.

A levegő langyos, kellemes illatokat sodor felém a szél.

A felhőket nézem. Tovaúsznak a messzeségben.