SOS! Mirl szól Mikszáth Kálmán A fekete város című könyve?

Az első(!) találat a keresőben, te zsenigyerek!

Történet (szerkesztés)

Alább a cselekmény részletei következnek!

„ Lőcse városában villámként híre futott a nevezetes vadászatnak, melyet késő emberöltők is akként emlegettek, hogy »elesett benne: egy szarvas, egy kutya, egy nyúl és egy bíró.« ”

– 6. fejezet: Lőcse város gyászban van

A nagy múltú nemesi családból származó Görgey Pál, a megyei alispán és a megye legnagyobb városa, a szász múltjáról híres Lőcse bírája régóta kutya-macska barátságban voltak. Végül egy újévi vadászaton összetalálkozott kettejük vadászcsapata a két földbirtok határán. Ugyanazt a szarvast hajtották, de a lőcsei uraknak kedvezett a szerencse: az állat átmenekült az ő területükre és könnyedén meglőhették. Görgey felismerte a bírót, akivel haragot tartott, és épp el akart fordulni, mikor kutyája, Fityke a befagyott patak árkából egy hatalmas tapsifülest ugrasztott ki és utánairamodott a lőcseiek területére. Görgey haragosan füttyentett a vizslának, de az föl se vette. A következő pillanatban két puska dörrent el egyszerre, a bíró (akarva?akaratlan? ez nem derül ki) a kutyát, fertálymestere a nyulat terítette le. Görgey erre elsápadt, lekapta a válláról a fegyvert és megcélozta a lőcsei bírót.

„ – Ebért ebet! – hörögte egész testében reszketve, és lőtt. A bíró egy jajkiáltással a hóra zuhant. ”

– 5. fejezet: A szászok furfangja

Görgey hazaindult, a szászok pedig tanakodni kezdtek, mitévők legyenek. Ám ahelyett, hogy orvosért siettek volna, megragadták a sebesült bírót, és elrohantak vele az alispán földjeihez. Amerre csak jártak, véres nyomot hagytak maguk után a havon, míg a bíró végképp ki nem lehelte a lelkét. Ezután kinyilvánították, hogy a vérrel bekerített terület Lőcse város vérrel szerzett területévé változott, egy Károly Róbert idejéből származó jogszabályra alapozva.

A fejét vesztett városi szenátus mindezen felül bosszút is esküszik: a város polgárait gyászruha viselésére kötelezi – innen a cím –, a megboldogult egyik kezét pedig bebalzsamozzák, hogy majd csak akkor temessék a teste mellé, mikor kivégezték Görgeyt. Elkezdődnek a különféle cselfogások, hogy az alispánt becsalják a városba, és bíróság elé állíthassák. A földszerzők közül választott új bírónak, Nustkorb úrnak azonban nemcsak az Görgeyvel kell megbirkóznia, hanem azzal a nem is légből kapott váddal, hogy valójában közös tettükkel ő maga ölte meg az előző bírót.

Görgey sem könnyű ellenfél: hogy megvédje a szász furfangtól egyetlen örökösét, Rozálit, álnéven Lőcsébe viteti egy nevelőintézetbe, mondván, hogy éppen ott nem fogja senki sem keresni. Rozáli az úton találkozik Fabrícius Antallal, egy fiatal jövőbeni lőcsei szenátorral, aki most fejezte be az egyetemet, és csakhamar egymásba szeretnek. Az eddig a világtól elzárva nevelkedett lány sokáig nem érti az apja ellen irányuló haragot, de a falak mögé kerülve minden világossá válik számára.

„ Körülvették a lánybarátnék, mert már voltak, hamar barátkoznak össze e fiatal teremtések, minden új lány új titok nekik, s vágynak a titkok után. Ezek aztán felvilágosították:

– Látod, mi is feketében járunk, pedig szintén nem halt meg senkink. De megfordítva, úgy látszik, meg kell halnia valakinek, hogy a gyászruhát levethessük.

– Ez különös – szólt Rozália elgondolkozva –, kinek kellene meghalnia?

– Egy Görgey Pál nevű úrnak, aki meglőtte a lőcsei bírót, a város rettenetesen haragszik rá és megparancsolta, hogy addig gyászban járjon minden lélek, míg bosszút nem állnak rajta; bárcsak már vinné el az ördög, hogy ne szenvednénk mindnyájan. Neked még hagyján, te szőke vagy, neked illik a gyászos, de mit mondjak én, aki barna létemre valóságosan elenyészem a ruháimban, mint légy a mákban. De mi bajod, mintha könnyeznél…

”

– 11. fejezet: Otrokócsy Rozália eladó lánnyá serdül

Eközben zajlik a magyar-osztrák viszály, pártállásban és életvitelben egyaránt szemben áll egymással nemes és polgár. Mikszáth remekbe szabott és részletes képet fest a kor viszonyairól, egy szász város belső berendezkedésétől kezdve – amely még az öltözködést is szabályozta – a magyar nemesek öntörvényű életmódjáig. Szerepeltet történelmi személyeket is, mint Thököly Imre és Esze Tamás. Isteni igazságszolgáltatásként mutatja be Nustkorb egész várost sokkoló végzetét, mikor a szász úrra rádől a vadászaton elhunyt bíró szobra.

„ – Az előbbeni bíró megölte a mostani bírót, mivelhogy a mostani bíró ölte meg az előbbeni bírót… A jó isten hárítsa el Lőcse városáról a megpróbáltatásokat. ”

– 13. fejezet: A holt bíró utolsót mozdul

A cselekményt a mellékszereplők tevékenysége is céltudatosan hajtja előre, szerepük van az elsőre pusztán szórakoztató mellékszálaknak is, mint a szélhámos Bibók nemes, Ljubomirsky lengyel sztratoszta, vagy Quendel úr, az agyafúrt kereskedő története, akinek határtalan népszerűtlensége nélkül például nem választották volna meg az ifjú Fabriciust bírónak.

Bár a regény végén a Fabricius vezette város diadalmaskodik, és Görgeyt eléri végzete, az író nem varrja el teljesen a szálakat: nyitott kérdés marad Görgey leánykájának Fabricius iránti, viszonzott, de immár bizonyára beteljesedhetetlen szerelme.

"Mára kellett volna. Hogy olvastam volna el!?"

Van más munkád azon kívül, hogy tanulj?