Egy jó irodalmár megtudna szánni egy összehasonlítással?

Ági

Hát, én nem vagyok irodalmár, de azért megpróbálok néhány gondolatot leírni, te majd eldöntöd, hogy mit használsz fel belőle.

Petőfi: Beszél a fákkal a bús őszi szél

Ez a vers a mézeshetek alatt keletkezett, Szendrey Júliának írta őket a koltói napok idején.

Akárcsak a a Minek nevezzelek, a Reszket a bokor, mert... és a Szeptember végén.

Beszél a fákkal a bús őszi szél: Petőfi verseiben, ezért ebben a versében is a szerelem és a szabadság eszméi összeszövődnek.

Az idilli meghittséget a politikai háborgás villongásai váltják fel, amelyet lecsitít az alvó feleség látványa.

Vörösmarty az Országháza c. verse is politikai hangvételű.

A cím jelenti az ország házát, a Parlamentet, ugyanakkor a benne gyűlésező embereket is. Magyarországon ekkor még nem volt az országnak háza.

Vörösmarty mind erőteljesebben követeli a jobbágyfelszabadítást, ami Petőfinek is álma és vágya volt.

A nemesség kivetette maguk közül a jobbágyokat, Vörösmarty ezt indulatosan a szemükre vetette.

"A hazának nincsen háza,

Mert fiainak nem hazája;"

"Neve: szolgálj és ne láss bért.

Neve: adj pénzt és ne tudd mért.

Neve: halj meg más javáért.

Neve szégyen, neve átok:

Ezzé lett magyar hazátok."

A jobbágyoknak csak a robot, az adó, a katonáskodás jutott a hazából, s emiatt annak "fejét szenny s gyász takarja", amiért a nemesség a felelős.

De a megoldást nem Vörösmarty adja, neki nem voltak olyan heves érzelmű versei a szabadságról, a jobbágyfelszabadításról, mint Petőfinek.

Petőfi és Vörösmarty is a jobbágyfelszabadítást sürgeti versében, ebben hasonlóak egymáshoz.

Vörösmartynak Az országháza volt a legforradalmibb verse, amit a Nemzeti Kör estélyén el is szavalt. Versét egy pisszenés nélkül hallgatta közönsége.

Ezeket a gondolatokat, amit Vörösmarty megfogalmazott, Petőfi verseiben felerősíti, érzelmileg megtölti.

A szerelem és a szabadságszeretet Petőfi érzelemvilágában egy és ugyanaz:

Gondoljunk itt egész életét meghatározó önvallomására:

Szabadság, szerelem!

E kettő kell nekem.

Szerelmemért föláldozom

Az életet,

Szabadságért föláldozom

Szerelmemet.

Tehát, amikor megírta a Beszél a fákkal a bús őszi szél c. versét, egyik álma már teljesült.

Szerelme beteljesedett. Most már elindulhat magasabb célok felé is, ezt érzékelteti ezzel a versével.

"Egyik kezemben édes szendergőm

Szelídeden hullámzó kebele,

Másik kezemben imakönyvem: a

Szabadságháborúk története!"

Minden betűje üstököscsillagként

Nyargal keresztül magas lelkemen...'"

Petőfi számára a szolgaság, a léha képzelődés, a gyávaság mind idegen fogalmak voltak. Ő tudta, mit akar, ezért tett is.

A vers sorról sorra emelkedik a semmittevésből Petőfi és a nemzet legmagasabb álmáig, a szabadságig.

Petőfi életét, gondolkodását a szabadság elérése annyira meghatározza, hogy még egy olyan versnél is, ami a szerelemről szólna, megjelenik ez az érzelem, és az idilli nyugodt verset is szárnyalóvá, érzelemtől felfűtötté varázsolja.

Utolsó verssorai a nemességet kiáltja ki ellenségnek, és megjövendöli, hogy a nép ezt meg fogja bosszulni.

Talán ezek a gondolatok segítenek valamennyit, most még a kettőt kellene valahogyan összehangolni.

Szerintem lényege mindkettőnél a hazaszeretet, a jobbágyok felszabadítása, a nemesség tohonya nemtörődömsége, és az, hogy mindketten felszólítják a nemességet, változtasson ezen a tarthatatlan állapoton.

Szívesen segítettem. Úgy látom a visszajelzésedből, hogy fel tudod használni. :)

Üdv