Érvelést kell írnom! A lent található gondolat ellen/mellett kell érvelnem. Elrontottam?

"Meggondolandó, nem kéne-e átírni egy csomó régi nagy magyar művet, például Jókai regényeit, hogy lehessen őket élvezni.+

Te jó ég! Isten ments átírni a műveket, s a kor szegényes szókincsű gyermekeihez lessülyeszteni a remekműveket! Akkor hol marad a Jókai-stílus, Móricz-stílus, Gárdonyi-stílus?

Ez olyan becstelenség lenne, mintha bármely festménybe belerondítanának, pl. a kubisták festményeibe kortárs stílusban piszkálnának bele, hogy a mai kor szeégnyes műveltségű gyerekei számára érthetőbbé váljanak.

A művekbe belepiszkítani a kommunista érában volt szokás politikai-ideológiai tisztogatás céljával, úgynevezett "kritikai kiadások" kapcsán törölték, vagy átírták azokat a részeket, szavakat, melyek nem "harmonizáltak" az ideológiájukkal.

Akik nem értik a szavakat, járjanak utána, s általa is bővül a szókincsük. Hiszen ez a baj gyökere: nem olvasnak, s a kb. 1000 szavas szókincsükkel nyilván nem értik meg a szöveget, nem tudják értelmezni sem.

A szavak megfejtése, értelmezése komoly agymunka, a szellemi fejlődéshez és a műveltséghez elengedhetetlen.

Egy elmebeteg még az Egri csillagok című művet is át akarta íratni, pedig olyan tiszta, érthető magyarsággal megírt művet keresve sem találhat a művelődni vágyó olvasó, mint Gárdonyi remeke.

Nem világos előttem, hogy a második bekezdésben leírt szöveg a Te fogalmazásod, vagy az az alaptétel, amivel szemben neked érvelned kellene.

Azt tudnia kell mindenkinek, hogy a honfoglaláskori magyar szavakkal (tehát nem finnugor, nem iráni, nem török, szláv jövevényszavakkal, hanem a magyar szavakkal) egy az egyben le tudták volna fordítani a Bibliát. Később nyilván meg is tették. Sok sikert! De ezt az ötletet messzire elvetném, hogy híre se maradjon. Akik ezt sugallják, nem jó szándékkal teszik!

Szerintem a legtöbbször otthon dől el minden. Ahogy anno Kodály mondta a zene megszerettetésével kapcsolatban a mikor kell kezdeni kérdésre: "Kilenc hónappal a mama megszületése előtt".

Vagyis a pedagógusok a második lépcső. Az első a család. Már a beszéd megtanulása előtt, amikor még csak képeket mutogat az ember a gyermekének, s úgy tanítja beszélni. Aztán, mikor növekszik, mindig mesekönyvvel, verseskönyvvel a kezében felolvasni. Tehát már csecsemő korában könyvet kell adni a kezébe. Bizony, az iskola és a tanítók, tanárok sem maradhatnak ki belőle. De hát ezt tanulják az egyetemen, főiskolán is, hogy hogyan kell megszerettetni a gyerekkel az olvasást: a tudásszomj felébresztése, az élvezetes, értelmes, műveltséget adó szórakozás. Nem csak a magyartanár feladata az olvasás megszerettetése, hanem minden pedagógusé, bármely tantárgyat tanítsa is. Még a testnevelés tanár is adhat izgalmas házi feladatot, aminek a megoldásához könyvhöz kell nyúlnia a diáknak. A tanár feladata, hogy rávezesse a gyereket arra, hogy ne tegye le a könyvet, ha meg kell küzdenie a szöveg megértéséért. Lehet, kicsit több időt kell vele töltenie, utána kell olvasnia egyes szavak jelentésének, de rövid időn belül belehelyezheti magát abba a stílusba, és megy, mint a karikacsapás, és élvezni fogja, mert olyan gyönyörűség. Gondolj bele, hogy belepiszkítanának ilyen Spirók Csokonai, Kölcsey, Balassi, Ady, József Attila, Radnóti műveibe?! Spirón nem csodálkozom. Egyéb aljas gazemberségekre is képes.