Milyen olyan versek vannak ahol a hajó és a hajózás az élet metafórája? és mit jelentenek benne?

Kölcsey F " Csolnakon"

"Ültem csolnakomban

Habzó vizen,

Hallék zúgni darvat

Röptébe denn"

Mondjuk a "csolnak" az csak csónak-

De ha elolvasod a verset, az utolsó v.szak:

"Ülök csolnakomban

Habzó vizen,

Hallok zúgni darvat

Röptébe fenn:

Röpülj égi vándor,

Föld s víz felett,

Sorsom, ah, nem adta

Szállnom veled"

A Kölcsey versben az van, hogy nem adatott meg

a költőnek az, amire vágyott (nem ért "révbe")

"Indultál keresni

Más, jobb határt,

Langy tavaszt, virítót,

S tenyészlő nyárt.

Én is, hajh, keresnék,

Szállván veled,

Más boldog határon

Hű fedelet!

Lelnék én tanyácskát,

És szép eget,

Hol telet ne látnék

S búfelleget;

Hol teljes reménnyel,

Mint szivárvány,

Tűnne fel minden nap

Más nap után"-

Verlaine: Szaturnuszi költemények – Gyötrelem

Haláltól félve még, de élni már meguntam,

mint bárka, mely dagály s apály kényén libeg,

van lelkem iszonyú hajótörésre útban.”

arthur rimabaud. csodagyerek volt. 19 éves korára abba hagyta az írást. így is világhírűnek számít. olvass tőle amúgy is, de itt van a vizes folyós hajós vers:

[link]