Ird meg a felnőtt Nyilas Misi visszaemlékezését: "Miért nem akartam debreceni diák lenni? "

Szia !

Nagyon régen, debreceni gimnazista koromban történt, de még ma is rossz érzéssel, fájdalmas élményként gondolok rá.

Falun nevelkedtem, idegennek éreztem magam a városi környezetben, nehezen találtam a helyem ott.

Egyszerre sok emberrel ismerkedtem meg, nemcsak a kollégiumban, ahol laktam, hanem osztálytársaim családjával is.

Pósalaky úrhoz jártam felolvasni, de a Doroghy családnál is hetente kétszer megfordultam Sanyika tanítása miatt. Az elveszett reskontó miatt kerültem bajba.

A vak öregúr bízott meg a lottó vásárlással, de a szelvényt elvesztettem. A számok kijöttek a lutrin, és nagy nyeremény járt érte, amit valaki felvett.

Később tudtam meg, hogy Török János a bűnös emiatt.

Az igazgató is többször hívatott, végül a tanári testület előtt kellett felelnem azokért a bűnökért, amelyeket el sem követtem.

Sem a tanárok, sem az igazgató nem hittek nekem. Pedig mindvégig azt hangoztattam, hogy én nem adtam el a reskontót Török Jánosnak és nem is vettem fel a nyereményt.

Viola kisasszony is ártatlanul vádolt meg azzal, hogy közöm lenne Bella kisasszony eltűnéséhez, szökéséhez. Pedig erről sem tudtam semmit.

Azt gondoltam, hisznek nekem, jól ismernek, ebben az évben már másodikos voltam, de nem így történt !

Megérkezett Géza nagybátyám, és tisztázott a vádak alól, édesanyáméknak megírta Török János az igazságot.

Minden jóra fordult, de én úgy döntöttem, nem akarok többé debreceni diák lenni.

Azt gondoltam, a későbbiekben is elkísérnek majd ezek a történések gimnáziumi éveim alatt. Akármi történjen velem, talán mögöttem mindig ott lappanganak majd ezek a dolgok, az emberek emlékezetéből nem törlődnek ki véglegesen.

Tiszta lappal szerettem volna folytatni egy másik iskolában, egy másik városban.

Úgy éreztem, nem szeretnék tovább itt, Debrecenben maradni, minél előbb menekülni akartam a rossz emlékek, a hozzám méltatlan bánásmód miatt.

Egy másik helyen, újra lehetőségem lesz majd bizonyítani, hogy becsületes ember vagyok, olyan, amilyennek a szüleim neveltek, hogy mindig jó voltam, és vagyok, mindhalálig, ahogyan ezt édesanyám kérte tőlem.