Mely kultúrákban volt kiemelkedő szerepe a csillagászati megfigyeléseknek a mezőgazdasági termelés szempontjából? Miért?

Könnyen beláthatjuk, hogy az évszakok kezdetének és végének ismerete elengedhetetlen a földművelés szempontjából.

Mintegy 8–12 ezer évvel ezelőtt az emberiség a gyűjtögető-vadászó életmódról fokozatosan áttért a földművelésre és állattenyésztésre. Ezek már komoly, jól összeszedett naptári ismereteket igényeltek.

Csak néhány kérdés: mikor kell elvetni a magot, mikor kell learatni a termést, stb.

Néhány kiemelten fontos időpont ismerete elengedhetetlenné vált, és őseink tisztában voltak ezzel.

Az emberiség csillagászati ismereteinek bizonyítékai közül az elsők között valók azok a fantasztikus építmények, amelyek romjai Európa sok pontján fellelhetők. Skandinávia, a Brit-szigetek, Franciaország és az Ibériai-félsziget területén több száz ilyen úgynevezett kőkör található. A kör alakban felállított hatalmas kövek a korai bronzkor emberének nagy technikai tudásáról árulkodnak. Az egyes kövek elhelyezése, tájolása ugyanis nevezetes irányokat jelöl ki a látóhatár síkjában. A legfontosabb ilyen irány a látóhatárnak arra a pontjára mutat, ahol a nyári napforduló idején kel fel a Nap.

Mint ismeretes, a nyári napforduló az északi félgömbön a nyár kezdetét jelzi (június 21. vagy 22.). Ugyancsak feltűnő kövekkel jelölték ki a téli napforduló (december 22.) és a napéjegyenlőségek (március 21. és szeptember 23.) irányait is. Mindebből világosan látható, hogy a kőkörök megalkotói kitűnően ismerték a Nap évi vándorlását, amely összefüggésben van az évszakok váltakozásával.

A kőkörök olyan "műszereknek" tekinthetők, amelyek segítségével ezeket a fontos időpontokat őseink is jól mérték, hogy a nevezetes irányok viszonylag pontosan kimérhetők legyenek.

A 90 méteres angliai Stonehenge a legnagyobb és a legjobban ismert kőkör.

Mint közismert, a görög tudósok magas szinten foglalkoztak csillagászattal. De ennek közvetlen összefüggése nem volt a mezőgazdasággal, inkább elméleti jellegű volt.

Az ókori Kína és Közép-Amerika csillagászata is leíró jellegűnek tekinthető.

Azok az ókori népek is fejlett csillagászati ismeretekkel és komoly naptárral rendelkeztek, mivel nagy folyók mentén éltek (Tigris, Eufrátesz, Gangesz, Nílus stb.). Földjeiket e folyamok vizével öntözték. A vízszint évszakos változásait jól kellett ismerniük, hogy a termékenyítő áradások idejét előre jelezhessék. Segítségül az égitestek mozgását használták és fejlett, pontos csillagászati megfigyeléseken alapuló naptárakat alkottak. Mezopotámia, India, Egyiptom népei.

Nagyon keveset tudunk Dél-Amerika őslakosainak mezőgazdasággal összefüggő csillagászati ismereteiről.

Hát akkortájt nem lehetett sok kultúra.

Valószínűleg a kukorica vetési időpontját meg tudták mondani belőle, hogy mindig ugyanakkor vessék el a magokat, így időre, az őszre beérik a cső és több termést is hozott, mintha előbb vagy később vetik, mert pont optimális időjárásban fejlődött.

Vagy búzánál ugyanez a vetési idő.